Az ember egy fura teremtmény. 

Vannak pl. nagy gondolkodók, a nagy forradalmárok, a nagy művészek, a tehetséges nagyszerű emberek. Most csak nézzük a magyar költőket, pl. Petőfit, Adyt, József Attilát, Radnóti Miklóst, de sorolhatnék másokat is. Ezek a tehetséges nagyszerű emberek küzdöttek saját koruk zsarnoksága ellen, és nemcsak a vezetők ellen, hanem az önző, közömbös, zsarnokságot elfogadó népet, népréteget is tanítani akarták. Mert gondoljunk csak bele, a zsarnoki vezetés, a nép támogatása nélkül semmire sem menne. Vagy gondoljunk csak bele, egy olyan vers, mint a „Nemzeti dal” kinek szól. Vagy a „nem tudhatom” c. vers. Nemcsak a vezetőknek. És a nép értelmesebb részét sem kell a jóra a szabadságra tanítani. Értelemszerűen ezek a versek elsősorban a nép önző, közömbös, zsarnokságot elfogadó, támogató részét szerették volna tanítani.

Ezek a nagyszerű emberek érdekes módon mindig a jó oldalon álltak.  Pedig már akkor is volt rossz oldal, akkor is sokan talán a többség a zsarnoki vezetést éltette. És a rossz oldal akkor is mindig is magát tartja a jobbnak. Ez az állandó örök történet, amióta ember az ember, a zsarnokok és talpnyaló vagy csak ostoba beletörődő hatalmas hadával küzd a másik kisebb had. A másik kisebb had mely  javítani akaró  jó szándékú, önzetlen, szabadságszerető emberekből áll. És többek között a  nagyszerű forradalmár költők is idetartoznak. Valójában ha valaki kicsit is figyelmes, nehezen tudja összekeverni a két oldalt.

Folytassuk azzal hogy ezeket nagyszerű embereket, saját koruk saját népük megtaposta, megalázta, annak ellenére, hogy bizonyos szakmai sikereket elértek. Hogy haltak meg ezek az emberek? Magányosan betegen szegényen, sőt rosszabb esetben, meghurcolva, csatában vagy éppen fogoly-táborban. És vajon az ország a rendszer, aminek megjavításáért küzdöttek azt sikerült megváltoztatni? Dehogy, ellenkezőleg, haláluk perceiben is, minden amiért küzdöttek éppen a romlás irányába haladt.

Elkeseredve, kudarcosan haltak meg, aztán látszólag új kor jött.

Új rendszer, új vezetés új nép ébred. Ezek a megalázott de  nagyszerű emberek, hősök lesznek. Bekerülnek a tankönyvekbe, ünnepségeket tartanak a tiszteletükre. mindenki ismeri a nevüket. Utcákat, tereket neveznek el róluk.

Csakhogy, csakhogy-csakhogy, ez nem igazi szeretet, nem igazi tisztelet. Mert a rendszer, a zsarnoki vezetés a zsarnokságot elfogadó, önző, közömbös néprész csak a felszínen, a részleteibe változik, - lényegileg alapjaiban nem.  Vagyis tulajdonképpen a tanításukból nem fogadtak meg szinte semmit. Hiszen ha ebbe világba születnének, mint ismeretlen költők akkor lényegileg ez a világ is  megtaposná őket, itt is mint hatalom-kritikusok sikertelenül, elkeseredve halnának meg, úgy hogy országuk, népük pont a romlás irányába halad. Márpedig az igazi szeretet tisztelet éppen abban állna, hogy megfogadják a tanításaikat, elfogadják a tanácsaikat. A mindenkori Petőfik, Adyik, József Atillák,  Radnótik, most már duplán sírhatnak valahol: nem elég hogy életükbe megalázták őket, most még haláluk után is, nevüket használja a zsarnoki oldal.

Ez pedig nem igazi szeretet, tisztelet, és a múlt, a jelen és jövő álszenteskedő hazug baromsága (valójában önzése, közönye, zsarnok-támogatása) összeolvad, és mint egy nagy végtelen szomorú bűzös folyó locsog, tocsog a végtelenbe. 

 A manipulációs gépezet (agymosó kalandpálya) néhány más rétege. 

A kalandpálya hasonlat úgy jön ide, hogyha a naiv kisember delikvens nagy nehezen, különösebb agymosás nélkül áthámozza magát az egyik agymosó rétegen, akkor jön a következő. Majd, ha azon is átjut, akkor jön a következő akadály.

Nézzük ezt a példát, - néz az emberke, vagy egy gyerek egy akciófilmet, mondjuk 12 korhatárost, - minden szempontból tömény agymosás, plusz erőszakra buzdítás. Majd jön egy reklám és az 18 éven felüli, megnézed nincs benne semmi. Illetve persze önmagában a rengeteg reklám is agymosás, szintén egy réteg, de az, hogy ok nélkül egyes reklámok tiltottak, nem old meg semmit.

Én ezt az ok nélküli tiltásoknak az „álszenteskedés” nevet adnám. Ebbe a kategóriába tartozik pl. youtube és az indavideó és más online portálok túlzott, ok nélküli erkölcs-csőszködése. Ezek azért károsak, mert tiltják a nevelő célzatú bemutatást, mert összezavarják az embereket, mert elterelik a figyelmet más manipulációról Visszatérve a példa-esetre. Az hogy a reklámra fölöslegesen kiteszik a 18-s karikát, elterelik a figyelmet az akciófilm károsságáról.

Alapvetően két irányba gondolkodhatunk:

Az egyik vannak szemét gonosz emberek, akik kisembert, a népet, a társadalmat, stb. rossz irányba terelik, átverik, kizsákmányolják – tehát gyerünk világosítsuk fel a népet, nyissuk ki a szemét, mutassuk meg ki, mi a szemét.

A másik irány,  - könnyű Katát táncba vinni – vagyis könnyű a népet, embereket átvágni, mert kvázi hagyják magukat, szinte igénylik. Több okot is lehet találni erre: hagyják magukat átverni.  Vagyis nem csak egy szűk réteg a probléma, hanem egy széles réteg, vagy akár a többség.

Most erről a másik irányból „az ember, az emberiség a többség alap természetével van baj” egy kis szösszenet.

Az ukrán-orosz háború okai a végletekig leegyszerűsítve:

 

1. Az ember háborúzó fajta.

Ha ezt ki akarnám fejteni, akkor a következőkről beszélnék:

1a. Először is az ókorban létrejött a nagy-uralkodó (tehát nagy-ország, nagy-birodalom, a hódítás, a t-nacionalizmus) kialakuló társadalmi történelmi jelenség, ill. folyamat.

1b. Létrejött az uralkodó osztályt szolgáló állam.

Mindkettő alapja, hogy minden második uralkodó helyzetbe kerülő embert elkapja a hatalmi  mánia, és ez mindenféle galádságra, örültségre, rafianációra ösztönzi.

De a nép sem ártatlan

Sok ember rasszista (én vagyok a felsőbbrendű) beállítottságú. Sok ember szeret szolgálni.

Sok ember szeret katonásdit játszani.

Viszont volt ennek - nagy uralkodó, (nagy ország, nagyváros, stb.) -  egy pozitív oldala, is, a tudományos, technikai innovációra jótékony hatással volt. Pl. piramis építés, pl. nagyváros-építés, pl. nagy hadsereg létrehozása.

Viszont rengeteg hátránya van: diktatúra, háború, szenvedés, rombolás, gyilkolás.

A történelem egy rendkívül zavaros kavargó háborúkból és uralkodó-váltásokból áll, de ezek mögött a fentiek vannak.

Ukrajna esetében is fel lehet vázolni ez a zavaros kavargó történelmet, kezdve a vikingektől, de ez nem mond semmi lényegest.  Ezek érdekes történetek, de a mozaikdarabokból össze kell rakni a nagy képet, aztán jó messziről kell ránézni, hogy lásd a lényegét.

Ahogy a halad a történelmi fejlődés, a nagy uralkodó, a diktatúra, a hódítás, a háború előnye csökken, a hátránya viszont nő. Korunkra csak hátránya van. Ráadásul, elméletileg pl. egy békés ENSZ világszabályozással világbékét lehetne teremteni. De az ember nem akar.

2. Ugorjunk a 2. világháború utáni világhelyzetre,  - még mindig rendkívül egyszerűen.  1945 óta folyamatosan hidegháború van.

Volt egy kis szünetnek látszó enyhülés, 1980-2010 között, de ez nem volt komoly. A valódi alapok, az előzőkben kifejtett: a hatalomnak jól jön az ellenségkép, és adott esetben a háború- Bár ez utóbbi a nukleáris fegyverek idejében megváltozott, azért a komolyabb háború már nem játszik. De az enyhébb (ami azért borzalmas) változat jöhet. Amíg külső ellenféltől fél a nép addig nem fordul saját uralkodói ellen. 

A hidegháború fő gerjesztői a nyugati hatalmak, hatalmasok, de a keleti diktátorok csak negyed fokkal maradnak el mögöttük.

A nyugati hatalmasok indokai tulajdonképpen reálisak: utáljuk az erőszakra épülő rendszereket, utáljuk a kommunizmust.

Mi miatt válnak ezek az okok mégis ürüggyé, önző hazugságokká?

1. Mert ezt az ellenségképet (kommunizmus, diktatúra) kihasználva, sőt eltúlozva saját hazudós-átverős „diktatúrát” építenek ki.

2. Nem a jó szándékú megváltoztatás a cél, hanem az állandó fikázás, a gyűlölet, vagyis az ellenségkép fenntartása. Valamint a hatalmi dominancia fitogtatása.

3. Minderre a keleti, inkább erőszakra épülő diktatúrák is persze hasonlóan reagálnak.

Térjünk ki az 1980-2010 „enyhültebb” időszakra.

Gorbacsov, Szovjetunió szétoszlása, Jugoszlávia szétoszlása, stb. Úgy nézett ki hogy elindul egy igazi demokratizálódás, miszerint az országrészek, néprészek, dönthetnek úgy, hogy önálló országokat  alakíthatnak. Sok kisebb demokratikus ország lesz a világon, közös szövetségben, ezzel technikailag sem jöhet létre, nagyobb pusztító háború.  Mindez demokratikus, békés, nagyszerű lenne.

De ez a folyamat, - nagy oldalak enyhülnek, fegyverzetet csökkentnek, kisebb független országok kialakulnak, stb. – megállt, sőt visszafordult.  Ha nagyon pártatlanul és őszintén nézzük, hogy ki miatt, azt kell mondani, hogy a nyugat, nyugati hatalmak (átverő-diktátorok) ebben legalább annyira hibásak, mint a keleti erőszak-diktátorok.

Visszatérve konkrétan Ukrajnára.  

A rendezett fegyelmezett állam területén kevés hagyománnyal rendelkező országnak 1990 után a nyugatiak ártottak, mert segítségük nem arra irányult, hogy az ország önerőből organikusan lépésenként fejlődjön, demokratizálódjon, hanem arra hogy felhasználják Oroszország ellen, ez pedig egy állandó zavaros, változó  bizonytalan politikai helyzetet alakított ki. Az pedig hogy a Putyini Oroszország, mint egyfajta diktatúra szintén nem akart és tett jót Ukrajnának, nyilvánvaló. Mondhatjuk, hogy Ukrajna lett a nyugati átverős diktatúrák és keleti inkább erőszakos diktatúrák ütközőzónája.

Olyan ez amikor két rablóbanda azon veszekszik hogy ki rabolja ki a családot, miáltal a békés család is megoszlik, egymásnak esik és végül is többet szenved mintha egy rablóbanda fosztaná ki.

Konkrétan pedig a 2010-2014 s események jó alkalmat adtak volna a nyugatnak, hogy népszavazással jóváhagyott demokratikus Ukrajna-szétoszlást szorgalmazzanak. Olyasmit, mint Jugoszlávia esetében. De nem, a hidegháború „felmelegítése” miatt inkább belelovalták Ukrajnát egy tömeges halált, rombolást okozó háborúba. És  Oroszország ill. annak vezetése is hibás, mert nemcsak jogos okok vezérlik hanem nagyhatalmi ambíciók is.

 

Orbán beszéd 2024

- Ép bőrrel átvertük magunkat az aknamezőn. Igen „átvertük magunkat” - és nem átverekedtük magunkat,

A gaz ellenzéknek már semmi hatalma, négy éve megy rendeleti kormányzás, de mindenért ők és Brüsszel-hapci a hibás. Brüsszel, kisem tudom mondani, mennyire brrrrüsssz, brrrr. Amúgy mindenki ellenünk van. Az ellenzéknek nincs hatalma, de háborút akarnak és migránsáradatot. Nincs hatalmuk, de még mindig jártatják a pofájukat, majd én betömöm.

Ellenállunk a zöld ideológiáknak, de zöldek leszünk. Mi leszünk a vas és acél…., elnézést az akkumulátorok országa. Mi sima vendégmunkásokat engedünk be és nem migráns-vendégmunkásokat.  Előre megyünk és visszamutogatunk most már minimum 15 évre és az állandó ígérgetés; majd erősek, gazdagok, zöldek leszünk, de addig kemény csaták várnak ránk. Valamikor, talán 150 év múlva, mi leszünk a legjobbak, mindenki minket fog csodálni. Dehogyis, már most is minket csodálnak (ez most komoly?), csak nem merik bevallani.

Szerencsére alig kellett átírni a szöveget már 13 éve szinte ugyanazt olvasom fel, csak egyre dagadó kevélységgel.

Én is dagadok és a kevélységem is, de az alázatosságot szeretem leginkább magamban. Meg azt, hogy soha nem mondok magamnak ellent, csak ha páva-táncot járok, tudják - sej-haj pávatánc, mindenki hüle, csak vagány Viktorkát várja Graz.

Minden évben beteszek három újabb ökörséget, három újabb lózungot, és kész az új beszéd. Egyébként pedig ne azt nézzék, mit mondok - jaj belezavarodtam. Amúgy a valóságot bemutató tényeket, statisztikai adatokat be fogom tiltatni – igaz nem számítanak, magukat kedves híveim, ezek úgysem érdeklik.  Vastaps – már megint ellenállhatatlanul szellemes voltam.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Az ember fura
Kivaghy gondolatok - © 2008 - 2025 - kivaghy-gondolatok.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat