Az összemosás

A magasabb szintű társadalmi (politikai) intelligencia soha nem feledkezik meg az aktuális reális következtetésről.

A problémakör szerteágazó, az alapoknál kezdem.

Ha hétköznapi problémáról gondolkodunk, akkor az értelmes ember értelemszerűen a gondolatsor végét, egy megoldással fejezi be. A megoldás feltétele az aktuális reális következtetés.

Nézzünk egy nagyon egyszerű példát. Ráébred a jó ember, hogy az a bolt ahová eddig vásárolni járt, nem jó. Drága is, udvariatlan a kiszolgálás, csalnak is. Tehát létrejön az elvi megállapítás: ez a bolt rossz. És utána automatikusan a megoldás: akkor ebbe a boltba nem megyek, lehet, hogy a másik boltban vannak hibák, de összességében azt választom.

Ha viszont az emberek a politikai társadalmi problémákról gondolkodnak, akkor valahogy elmegy az eszük.

Megállapítanak egy alapelvet, ami vagy igaz vagy nem, azt hangoztatják kiabálják és egyszerűen nem teszik fel a kérdést maguknak sem: rendben van és mi a megoldás?

Mostanában több ilyen megjelenéssel találkoztam: A pártok nem alkalmasak a problémák megoldására, csak a civil szerveződések érnek valamit, gyerünk szerveződjünk.

Ezt leírja százszor, gyűlést tart, felírja a falra, és aztán???? Aztán nem történik semmi, mert elmarad az aktuális reális következtetés, illetve a megoldási terv kigondolása. Ha ez nem maradna el akkor pl az előző okos ember, így fejezné be a gondolkodását:

Ez lehet, hogy igaz, de a jelenlegi politikai társadalmi helyzetben nem lehet vele sokat kezdeni. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Minimum eddig el kell jutni, de az sem árt, ha eddig eljut az ember: Ez a cél, (legyen párt-nélküli a politikai rendszer pártok nélküli közvetlen demokráciára épülő)  akkor csináljunk egy több lépcsős hatékony megoldási tervet.

Ha ezt alaposan továbbgondoljuk, akkor egyrészt rá kell ébredni, ez nem egy hipp-hopp terv. Majd rá kell ébredni, hogy  az első lépcsőket be kell illeszteni a jelen rendszerbe, - konkrétan az első lépcső, jelen helyzetben, az Orbán-Fidesz uralom leváltása.

Szóval szaporodnak a civil szerveződések és alakulnak a kis pártok. Ez az érv is gyakori: A demokrácia alapja, ha a különböző pártok elmondják a maguk véleményét, megvitatják, és versenyeztetik.

De megint elő kellene venni az aktuális reális következtetést: Ez lehet, hogy igaz, de a jelenlegi politikai, társadalmi helyzetben nem lehet vele sokat kezdeni. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni.

Tehetünk általánosságban igaz megállapításokat, pl.:

Ne pártosodjunk, ne klikkesedjünk, az ügyek mentén válasszunk, a valóságos programok számítsanak, az alkotmányt a nép szentesítse, legyenek demokratikus viták, - ezek mind szép igaz, demokratikus elvek, csakhogy egy diktatórikus rendszerben önmagukban semmit sem érnek. Nem érnek semmit, mert jelenleg nem lehet őket megvalósítani. Ezek olyan távlati célok, melyek önmagukban megoldási terv nélkül csak a demokrácia látszatát adják, a lényeg a máz alatt tovább rohad.

Szóval vannak ezek az „igazságok”, melyek például egy magasabb szintű demokráciában akár valóban igazak lehetnek.

De egy diktatórikus rendszerben, elveszik az igazságuk, sőt akár ártalmasak is lehetnek. Ahogy a humorista mondta: ha süllyed hajó már fölösleges a korlátot festeni sőt ártalmas, hiszen az erőt energiát elvonja a fontosabb teendőktől.

Például, diktatórikus rendszerben mikor összefogásra van szükség, ártalmas, ha valaki az ellenzéki pártok versenyéről beszél. Amúgy demokráciában a verseny hasznos, de nem ebben  a helyzetben. Ebben a helyzetben azt eredményezi, hogy az ellenzék széthúz, az ellenzéki szavazótábor is rosszallással elfordulással viszonyulhat ehhez.

Újra elmondom: az aktuális feladatot, feladat-igazságot, mindig az adott helyzethez kell igazítani.

Itt mindjárt beleütközünk az elvhűség problémájába.

Vannak imigyen gondolkodók: ki kell tartani az igazság mellett, a megalkuvás magalkuvást szül. Számomra nincs alku, én a kis rosszat, a kis hazugságot sem fogadom el. Én nem teszek különbséget, a rossz, az rossz akkor is ha nagy, akkor is ha kicsi. Vagy jót igazat csinálok, vagy semmit.

Tulajdonképpen szimpatikus és részben igaz  nézet. De ártalmas.

Az előző gondolatmenet alapján is ártalmas, hiszen nem igazodik az aktuális reális helyzethez, nem készít megoldási tervet.  Tulajdonképpen áttételesen ezt mondja: „akkor maradjon a rossz helyzet”

De térjünk rá az összemosásra.

A 2020-s magyar Fidesz autokrácia-kelepce alapja az összemosás manipulációja.

Az összemosás alapja, is az hogy kevésbé rossz, és az erősebben rossz között nem teszünk különbséget. Hasonlít a relativizáláshoz, de nem ugyanaz. Sajnos aki összemos, az akarva-akaratlan az összemosás manipulációját végzi. Az összemosás több okból talán még az ellenségképnél is ártalmasabb. Elég nehéz észrevenni elég magas társadalmi politikai intelligencia kell ahhoz is hogy elkerüljék.

Mielőtt továbbmegyek meg kell jegyezni, hogy valóban vannak esetek, amikor a két választható szinte egyenlő, általában egyenlően rossz.

Az esetek többségében azonban alaposabb átgondolás után közepes, vagy nagyobb tehát nyilvánvaló különbségek állapíthatók meg.  Ezekben az esetekben bárki akármilyen szándékkal a nagyobb rosszabbat dicséri, vagy a kisebb rosszat szidja, az összemos (árt, hamisít).

 Ráadásul már akkor is létrejön az összemosás, ha a nagyobb rosszat hasonló kritika éri, mint a kisebb rosszat. Ugyanis ekkor is egyenlővé válik a kettő. Ennek tipikus példája:  - Már megint sírtok, már megint verekedtetek? – Igen mondja az egyik gyerek: - mert ő orrba vágott belém rúgott, én pedig lefogtam a kezét. Mire a szülő: - Engem nem érdekel, mindketten a sarokba!

Ez is egy tipikus összemosás.

Sőt összemosás következi be a közömbösség (én nem politizálok) következtében is. De ezt nem akarom idekeverni, így is bonyolult a témakör.

Mindig összemosás következi be, amennyiben nem teszik az ítélet, a kritika végére a bizonyos megjegyzést: összességében azonban x a legrosszabb, annál még y is jobb.

Ugyanis ha ez kimarad, és csak a nagyobb rossz dicsérete, vagy relatív dicsérete, a kisebb rossz szidalmazása marad magában, akkor a két rossz egy szintre kerül, vagyis megtörténik az összemosás. Vagyis elmarad az aktuális reális következtetés – ezért történik összemosás.

Választásban az összemosás konkrétan ezt jelenti: ha ezek egyformán rosszak, akkor mindegy kit választok. Sőt akkor a legjobb, ha el sem megyek választani. 

Emlékeztetőül a magyar politika vonatkozásában, ez a mondat marad el: Lehet, hogy az ellenzék hibákat követ el, de ez a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetben másodlagos igazság. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Ez pedig értelemszerűen csak az erősebben rossz (Fidesz-rezsim) elzavarása, leváltása lehet.

Ha belegondolunk, akkor ez az elmélet egy normál demokratikus rendszerben egy sereg demokratikus elvet sért. Csakhogy, és ez a lényeg, jelenleg nincs normál, demokratikus helyzet.

Az összemosás egy rendkívül rejtett hiba, vagy ha direkt csinálják nagyon ravasz trükk.  

Tulajdonképpen majdnem mindenki, köztük az ellenzéki emberek is, a jó szándékúak is, vannak annyira elfogulatlanok, hogy az ellenfélben meglátják, és nem tagadják le a kevés pozitívumot, és a saját oldalukban meglátják a hibákat. Ez az objektív elfogulatlan értékelés. Ráadásul, ha a közel egyenlő szidás kritika által jön létre, az összemosás, akkor a naiv ezt gondolja: kizárt, hogy összemosnék hiszen, bátran jól megmondtam a nagyobb rossznak is. 

Tulajdonképpen az egy olyan manipuláció mellyel magukat tévesztik meg az emberek, de nyilván nem szándékosan, hanem társadalmi intelligencia hiányában.

És mégis ezek az emberek akarva-akaratlan összemosnak,

- Hiszen, persze, hogy ami jó az dicséretes, ami pedig rossz azt a már a kijavítás miatt is kritizálni kell. De mint mondtam, azért történik összemosás, mert a dicséret, vagy a kritika után elmarad az aktuális reális következtetés.

 

Röviden kitérek az ATV összemosó szerepére.

Már ezzel a kitéréssel én magam is összemosást végzek el,  - hiszen miért az egyetlen látható-nézett ellenzéki médiával foglalkozok, miért nem a pofátlan Fidesz-médiával, vagy a szuper pofátlan állami-Fidesz médiával. Itt megint egy csapdahelyzettel találkozunk, ami így szól: csak akkor nem követünk el összemosást, ha a fő gonosz, ebben az esetben Orbán-Fidesz aljasságával, hibáival foglalkozunk. Minden más esetben erről eltereljük a figyelmet, másokat is beállítunk, a hibázok sorába, tehát összemosást végzünk el. Ez igaz, csakhogy így nemcsak unalmas, de hiányos is lesz az elemzés.

A másik nagyobb csapdahelyzet, hogy ez a magyar ellenzék megoldhatatlanul benne van az összemosás csapdahelyzetében.

Erről később fogok bővebben elmélkedni.

Már az is szomorú hogy azt kell mondani az ATV volt, van az egyetlen politikai média amelyik viszonylag ellenzéki és viszonylag sok emberhez eljut. Viszonylag ellenzéki volt, ezzel magammal is vitatkozom, mert sok hibával működött. A legnagyobb hibája éppen ez volt, van, hogy erősen összemosó jellegű. Sok a kormány-kritika, de alig kevesebb, az ellenzék kritikája, és rendszerint elmarad az aktuális reális összegzés. Vagyis a műsorok végkicsengése nem az, hogy az Orbán-Fidesz a fő sz@rkavaró, ettől a kártevőtől kell elsősorban megszabadulni.

Nyilván a média attól összemosó, hogy a főszerkesztők, szerkesztők, a meghívott elemzők, politikusok, megszólaló emberek azok, de valószínű az összeválogatás koncepció szerint történik.   

Ismétlem, most én is összemosást csinálok, mert nem az ötször ártalmasabb aljasabb Fidesz-médiával, nem azok embereivel foglalkozom. Megegyem azok soha nem csináltak, csinálnak összemosást, azok egyértelműen csak szidják az ellenzéket, csak  dicsérik a Fideszt. Visszatérve az ATV-re, belegondoltam vajon  hány embert állíthattak az ellenzék oldalára, és ezzel szemben éppen az összemosás következtében hány ellenzékiből csinálhattak zavarodott, közömbös ellenzékit.

Belegondolva, kalkulálva, valószínűleg azért „csinálhattak” kevés ellenzéki szavazót, mert a nézőtáboruk eleve ezekből állt. Viszont a folyamatos összemosásával elég sok ellenzéki szavazót bizonytalaníthatott és riaszthatott el. Tehát akarva, vagy akaratlan (nem lehet tudni) az összemosás miatt összességében többet ártott, mint használt az ellenzéknek.

Itt a végén megjegyzem természetesen összességében Orbán-Fidesz rezsim a bajok eredője. Az ATV arra példa, hogy az összemosás jelen van az egész társadalomban, az ellenzéki oldalon is, az emberek, pártok, média szinten is, tehát mindenhol.

 

De miért hajlamosak a magyarok az összemosásra?

Hajlamosak, mert az EU országok döntő többsége nem esik ilyen mértékben az összemosás hibájába. Más országban (pl. a rendszerváltó országokban, az EU országokban, a régió országaiban) is voltak vannak aljas vezetések, politikusok, politikai erők, - voltak, vannak alkalmatlan ellenzéki politikai erők, de mégis a nép kevésbé rosszul választott, értékelt, mint Magyarországon. Mivel, a tendenciáját is nézve, nálunk a legrosszabb a helyzet, legnagyobb a hanyatlás, egyértelmű, hogy ebben a nép erősen sáros. Vita lehet, hogy az összemosás a legjelentősebb, vagy csak második-harmadik tényező.  Az viszont vitán felül áll, hogy ebben a lejtmenetben, kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenki sáros.

Vitathatatlan, hogy a sárosság egyik jelentős tényezője az intenzív összemosás, a magyarok erősen összemosók.

De, hogy a fenti kijelentés ne legyen összemosó, hozzáteszem: remélhetőleg egy jobb oktatással sokasodhat azon jelenleg kevesek száma, akik nem összemosók.

A magyarok hajlamosak az összemosásra, mert egyrészt a kultúrába benne van, másrészt ennek felismeréséhez már kellene bizonyos társadalmi politikai intelligencia szint.

Az utóbbi megállapításhoz (a magyarok alacsony társadalmi intelligenciaszinten állnak) nem akarok, nem is tudok sokat hozzátenni, főleg azért mert már máshol bővebben taglaltam a témát.

A magyar családi nevelésbe, a magyar kultúrában erősen belevésődött az összemosás. Egyrészt az ilyesmi mondások felfogások sokasága hat: Az egyik kutya, másik eb. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét.  A hatalom eltorzítja a lelket. (Ide visszatérek, mert ehhez hasonlókat én is megállapítottam.)

A másik ehhez kapcsolódó vonal: te magaddal foglalkozz, ne a világgal. Mindenki a maga háza előtt söprögessen, nem kell másra kenni a problémákat. Ilyen a világ el kell fogadni, ebbe kell helyt állni. Ne szólj, szám nem fáj fejem.

Ez a felfogás, féligazság vitatja a társadalom a rendszer fontosságát, - a „mindegy” felfogás miatt biztat a közömbösségre, egyben az összemosásra.

Itt talán ilyesmi gondolat teheti helyre az egyoldalúságot: A magánélet mellett a társadalom a rendszer javításával, jobbításával is szükséges foglalkozni, mert az is jelentősen befolyásolja életünket.

Talán izgalmasabb „a hatalom eltorzítja a lelket” felfogás, mert az több mint féligazság. Az már megjegyzéses igazság, vagyis olyan igazság, amely után, ha nem teszünk megjegyzést, aktuális reális következtetést, akkor eltorzul félreérthető lesz.

Én azért foglalkozom „a hatalom eltorzítja a lelket” jelenséggel (hatalomitisz betegség), hogy rávilágítsak: a politikai társadalmi rendszer demokratizálódása nélkül nem lesz demokratizálódás, sem fejlődés. Vagyis az emberek a vezetők történelmű léptékű, önmagától való megjavulásban ne nagyon bízzunk, tehát marad a vezetők hatalmának rendszerszerű, törvényi korlátozása, erősebb kontrollja (a nép által) és ez nem más, mint a demokratizálódás, a demokratikus rendszer fejlesztése. Illetve az oktatás jobbítása segíthet az emberek, vezetők javulásában, fejlődésében.

De kétségtelen, ha csak az okoskodás elejét hangoztatjuk „minden hatalommal bíró, egykutya” abból egy összemosó ártalmas nézet kerekedik ki. Kétségtelen én magam is felületességből többször összemostam, vagyis hibáztam. Ugyanis az összemosás általánosítása mellett, ennek is ott kell lenni:  „az aktuális feladat mindig a legnagyobb rossz kiiktatása, ehhez pedig különbséget kell tenni”

Gondolkodástanilag pedig: az általánosítás mellett, után mindig legyen ott a különbségtétel.

Illetve, a megállapítás mellett, után mindig legyen ott az aktuális reális következtetés.

Az összemosás csapdája:

Kezdjük azzal, hogy egy ilyen hiányos torz demokráciában, mint az Orbán kormány első 10 éve, azért a nép az emberek kezében van a döntés. Főleg az Orbán kormányzás első 8 évében.

Merthogy ez egyik magyar tévhit, hogy a politikát, a politikusokat, a rendszert és ebből következően az élet minőségét vagy annak jelentős részét valakinek (jó tündéreknek, a vezetőknek maguknak, akárkinek) kell megteremteni. Az embereknek ez jár, akkor is, ha nem tesznek semmit.

Ez egy baromi nagy tévedés, a vezetők, ha nincs a nép általi jó vezető-kiválasztás, és kontroll, és kritika, akkor elkanászodnak, a saját érdekeik szerint tevékenykednek. Tehát a nép kötelessége: a helyes kiválasztás, a vezetők helyes értékelése, a vezetés kontrollja. (Vezetők alatt értem, a kormányt, az ellenzéket, általában politikai osztályt, beleértve a politikai média embereit.)

A helyes kiválasztás, értékelés talán legjelentősebb szempontja: ne legyen összemosó. Vagyis próbálja elzavarni a legnagyobb rosszat, és megválasztani a legkevésbé rosszat, ez pedig összemosással nem megy.

A nép az emberek felelőssége tehát egyértelmű.

A statisztikai adatokra alapozó és más alapigazságokra építő értékelés egyértelműen kimutatja, Magyarországon történik a régión belüli legnagyobb hanyatlás, vagyis itt hibás leginkább a nép általi vezetés-kiválasztás.

A nép hibás döntése (hiszen egy ország-rohasztó diktatórikus, cinikusan hazudozó bandát választ már 14 éve) sok okra bontható. Ezeket itt nem sorolom fel, csak az egyik legjelentősebb okra térek ki az összemosásra. Az emberek a nép összemossa, szinte egyenlően értékeli a nagyon rossz, a fő bűnös kormányt és a kevésbé rossz ellenzéket. Ezért nem váltja le a kormányt, az Orbán-Fidesz rezsimet. Ebben a helyzetben az a csapdahelyzet a már felsoroltakon kívül, hogy a nép összemosó nézetét kultúráját nagyon nehéz megváltoztatni.

Ennél is nagyobb csapdahelyzet, hogy van itt egy öngerjesztő örvényfolyamat, és van egyféle határ, amelyet átlépve már a folyamat visszafordítatlan.

A mélybe tartó örvényfolyamatot gerjeszti, hogy a nép butul, jellemtelenedik, társadalmi intelligenciája csökken, és ezeken belül többek között egyre inkább összemosó (egyben beletörődő) lesz. A hatalom egyre inkább vérszemet kap és ebbe az irányba manipulálja a népet.

Az ellenzék (ellenzéki politikai erők) az erősödő összemosás által, szintén egyre butul, jellemtelenedik, gyengül. Itt megint egy kitérőt kell tenni. Optimális helyzetben az ellenzéki vezetés nép általi és egyéb egészséges kritikája és egészséges biztatása egyensúlyban van, a kettő együtt javítja a szervezet erejét, népszerűségét, erkölcsét, stb. Ha túl sok a szidás (kritika), kevés a biztatás akkor felborul az egyensúly és ellenkező folyamat alakul ki. Egyre kevesebb lesz a normális jellemes demokratikus politikus (ők sem bírják, hogy áldozatos munkájukért csak rúgást kapnak), - egyre több lesz az álnok, megélhetési karrierista politikus (róluk viszont lepereg a kritika), - tehát az ellenzék valóban satnyul.  Persze ez nemcsak az ellenzéki politikusokra igaz, hanem az elfogulatlannak, inkább ellenzékinek tartott politikai elemzőkre, újságírókra, közemberekre, szakértőkre, média-szereplőkre, stb., tehát ezen emberek, szervezetek, médiák is hígulnak, satnyulnak.

Az ellenzék, satnyul-gyengül, a jogos és jogtalan összemosása erősödik, népszerűsége csökken, - erre a folyamatra rájátszik a továbbra is legaljasabb politikai erő (pl. Fidesz), - közben a nép butasága átverhetősége összemosási hajlama is nő – szóval a tényezők egymást erősítik és az egész süllyedő örvényt képez.

Nyilvánvalóan van egy határ, ami után az örvénybe esett akármi, ebben az esetben a magyar nemzet, már nem tud az örvényből szabadulni. A vezetés teljesen elpofátlanodik, az ellenzék teljesen elsatnyul, a nép is elbutul, már nincs visszaút.

Mindennek a végére kellene valami aktuális reális összegzés.

Talán ez: Kedves magyarok holnaptól legyünk kevésbé összemosók, és gondolkozzunk, konkrétan azon hogyan lehetne gyakorlatilag reálisan elkergetni az Orbán-Fidesz bandát.

 

Nézzünk egy konkrét tipikus összemosást. A Budapest-bérlet megszüntetése, ami egy hatalmas baromság, de valójában egy nagyon ügyes, megtervezett összemosási akció volt. Ebben az ügyben, vitában a nagyobb rossz, a probléma okozója nyilvánvalóan a kormány, neki háromszor nagyobb a hatalma, pénze hatásköre, mint az ellenzéknek (Karácsony által vezetett fővárosnak). Tehát nyilvánvalóan egyértelműen ki lehetett mutatni melyik oldal a nagyobb rossz (sokkal nagyobb rossz) és melyik oldal a „kisebb rossz”. Gyanítható. hogy ebben az összemosási akcióban tervezetten részt vett az egyik független, sőt inkább ellenzékinek gondolt tévé csatorna ATV, és több látszólag független, sőt ellenzékinek vélt politikus szakértő.

(Az ATV és bizonyos független elemzők és bizonyos ellenzéki politikusok gyanúsan sokat kritizálják az ellenzéket, aránytalanság van, szinte mindig elmarad az aktuális reális következtetés, tehát gyanítható, hogy részben szándékos összemosás történik.)

A felsorolásból kitűnik, hogy egyrészt szinte mindenki összemoshat, másrészt szinte lehetetlen megmondani, hogy ki milyen szándékkal, butaságból, naivitásból netán aljas manipulációs okból vesz részt. De ez az eset, annyira szabályszerű volt, hogy feltehetően megszerkesztett manipulációs akció volt. Ugyanis a szakértők többsége egyformán viselkedett: elmondta, hogy a kormány nagy baromságot csinál, azt is, hogy a kormány a fő hibás, majd az utolsó mondatok (ezek a legfontosabbak): de hát, amit az ellenzék, a főváros csinált az is borzalmas, ők is hibásak alkalmatlanok, tesze-toszák. Ha néha rákérdezett a riporter a miértre, akkor nem volt konkrét válasz. Ezekkel az ellenzéket szidalmazó mondatokkal zárultak a riportok, és mindig elmaradt az aktuális reális következtetés: végeredményben ez a kormány hibája.

Természetesen megtörtént az összemosás. Ugyanis ebből az egészből nagyérdemű számára ez jön le: mindkettő egyformán hibás, szinte mindegy hogy kire szavazok, vagy el sem megyek szavazni. Ez pedig ebben a helyzetben a kormánynak az Orbán-Fidesz rezsimnek kedvez. Szavazás szempontjából is. De ne felejtsük el; az összemosás mindig nagyobb rossznak az aljasnak kedvez. 

Mint mondtam az összemosás, egy olyan hiba trükk, (csapda) amit nemcsak a kormány propaganda manipulációs gépezete sugároz, hanem bizony az ellenzék is. Sőt maguk az ellenzéki pártok is összemosnak, mikor úgy kritizálják a saját oldalukat hogy nem teszik utána a aktuális reális következtetést.

Sőt én magam is elkövetném az összemosás hibáját, hiszen most szidom az ellenzéket. De mégsem követem el, mert hozzáteszem: : Lehet, hogy az ellenzék hibákat követ el, de ez a jelenlegi társadalmi, politikai helyzetben másodlagos igazság. Konkrét hatékony, változást segítő feladatot kell találni. Ez pedig értelemszerűen csak az erősebben rossz (Fidesz-rezsim) elzavarása, leváltása lehet. Ehhez sok minden szükséges többek között az ellenzék hibáinak kijavítása, de ez nem elég.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Összemosás
Kivaghy gondolatok - © 2008 - 2026 - kivaghy-gondolatok.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat