A lelki betegség fennmaradásának kimaradt okai.

 

A bevezetésben felsorolom, a következetes tudatos demokrácia-leépítés fő elemeit.

Továbbá a propaganda-manipuláció fő elemeit.

Na és a hanyatlás fő elemei?

Akkor kezdjük ezzel. Tulajdonképpen a hanyatlás fő elemei az előző kettőből erednek.  Ezeket a kormány nem szándékosan állította elő, hanem a diktatórikus kormányzásból következően, a nép szenvedését okozva jött, és fokozódott, és a jövőben tovább fokozódik.  Egyszerűbben a hanyatlás nőtt, nő, és nőni fog. 

Tulajdonképpen legalább száz tételről lenne itt szó, ha precízen akarnánk felsorolni, de erre nyilván nem vállalkozom.

 A hanyatlás fő elemei:

1. A demokráciát és egyéb lelki szükségletet (igazságosságot, önrendelkezést, biztonságot, stb.) biztosító rendszer, állam leépítése.

2. A szélesebben vett életszínvonal, (beleértve az átlagos jólétet, anyagi szintet, valamint az egészségügyi ellátást, a környezetszennyezést és abból eredő ártalmakat, valamint a tanulás és általa való igazságos boldogulást) romlását, leépítését. Tulajdonképpen gazdasági hanyatlásról van szó.

3. Nemzetközi és régiós viszonylatban a lemaradás.

4. És a népkarakter-romlás, amiről még szó lesz. Ide vehetjük az elégedettséget, a boldogságot, a békés barátságos hangulatot, pontosabban ezek hiányát.

 

A demokrácia-leépítés, avagy a rendszer-silányítás fő elemei:

1. Az intézményrendszer (alkotmánybíróság, stb.) kiüresítése, pártszolgálatba állítása.

2. Az általános centralizáció  

3. A protekcionizmus, pl. a NER lovagok gazdasági hatalma. Az állami korrupciós rendszer kiépítése.

4. A választási rendszer átalakítása, erősen lejtős pályára.

5. Mindezek és ezen felül, a jogállam leépítése. 

6. Az egypárt-rendszer kialakítása, a parlament kiüresítése.  Az ellenzék ledarálásra.

7. Az önkormányzatiság leépítése.

8.  Az egypárt-rendszeren túl, a rendeleti kormányzással egyféle diktatórikus kormányzóság kialakítása.

9. Az egyoldalú propaganda, manipuláció, ill. a népbutítás elemeinek (média, oktatás, tájékoztatás, nemzeti konzultáció, stb.) kiépítése.

10. Egyéb nép-korlátozó, hatalombővítő intézkedések százai.

11. A külpolitikai irány, a viszonylag demokratikusabb világtól (nyugati világ, stb.) való távolodás, a diktatórikusabb világ (orosz, türk, kínai) felé való közeledés.

 

A manipulációs rendszer, a pártpropaganda rendszer fő elemei:

1. Az oktatás elsilányítása.

2. A kultúra-silányítás, népbutítás engedése (reklám, bulvár, stb.)

3. A közszolgálati média teljes pártpropaganda szolgálatba állítása. Az egyéb Fidesz média túlsúlya és pofátlansága.

(Az ellenzéki média legyengítése)

4. A vidéki megmondó emberek és kiskirályok hálózatának kiépítése.

5. Néhány fontosabb manipuláció:

Pofátlan hazugságok, sokféle ellenségkép, populista nacionalizmus, tudatlanságra kiszolgáltatottságra építés,

lefizetések, indirekt zsarolások, stb..

 

Összesítve miről is szól a magyar nép lelki betegsége?

Most már legalább tizennégy fejezet után ki merem jelenteni:

Időnként egy-egy közösség, társadalom nemzet elkap egy betegséget, melyet én röviden „nép-diktatorítisz” betegségnek nevezek, mert röviden arról szól, hogy a közösség társadalom, nép belenyugszik, elfogadja, hogy valamiféle diktatúrában éljen.

Van közepes manipulációra alapozott, van kemény, erőszakra alapozott diktatúra, és még sokféle van és sokféle „nép-diktatoritisz” betegség van, de mindegyik a diktatúra elfogadásáról (beletörődés, együttműködés, stb.) szól.

Ezt a betegséget nem egy-két tényező hozza létre, hanem sok.  Ezért nem is érdemes egy-két fő betegségokozót keresni. Ebbe a tekintetben talán leginkább a rákhoz hasonlít.

Most azonban egy másik kórós testi állapothoz (betegségállapothoz) hasonlítom, az általános legyengüléshez, amely akár a beteg halálához vezethet.

A következő rész tehát egy hasonlat. Miért hasonlít a „nép-diktatoritisz” betegség általában a betegségekhez - illetve miért nevezhető betegségnek.

Sok tényező, hiányos, mérgező táplálkozás, egészségtelen életmód, egészségtelen lakás, vegyi anyagok sugárzások, vírus, gomba és baktériumfertőzések miatt az emberben, emberekben mindenféle betegségek kialakulnak, károsodik szinte minden szerve (szív, máj, tüdő, idegrendszer, stb.) megbetegszik. De ami felteszi az i-re a pontot, az immunrendszer legyengülése, vagyis legkisebb fertőzésnek sem tud ellenállni.  Úgyhogy az ember, a beteg lassan elsorvad, nyilván a végén kialakulnak a konkrét, halált hozó súlyos betegségek, de maga a lefolyás, az általános legyengülés. Egy nép (közösség, társadalom) ilyesmi módon megy végig akár 10-15 év alatt a nép-diktatoritisz betegség folyamatán. Tulajdonképpen a nép a nép ellenállása példázza az immun-rendszert. A legyengült immunrendszer, olyan, mint a diktatúra, a kizsákmányolás ellen védekezni képtelen nép. A végén már rengetek okozó és korkép megállapítható, de az a lényeg, hogy az egészséges népben van ezer jól működő funkció, és mondjuk száz átlag alatti, - a beteg népben pedig van száz jó működő és ezer átlag alatti. Folytatva a hasonlatot, mondjuk, a fő megbetegítő vírus az adott hatalmi vezetés mely elterjed, elkezd uralkodni a szervezeten. A betegségre való hajlamosság azon rossz népkarakter (mint öröklött gének), amely egy sereg betegségre hajlamosítanak.  És ezek által elkezdődik a negatív folyamat, a hamis propaganda, a tudás hiány elrohasztja az immunrendszert, és a társadalom szinte minden rétege, minden szerve, minden szegmense, minden funkciója lassú romlásnak indul. Lassan elromlik a rendszer, az intézményrendszer, a döntéshozó mechanizmus, lassan hitványul az erkölcs, lassan elhajlik a többség lelki gerince, vagyis az átlagos köztudat a közjellem is elsatnyul.

A hosszú hasonlat arról szól, hogy nem egy-két okot tényezőt kell keresni, hanem nagyon sokat, és ha ezeket megtaláljuk, akkor sem jutunk el a megoldáshoz. Nem jutunk el, mert egy összetett folyamatról van szó, mely folyamatot még a közepéig sok eszközzel meg lehetett volna állítani, de a vége felé már csak egy kataklizma –katarzis vethet véget a romlásnak. Pl. a Náci Németországnak (ennek a népbetegségnek) a 2. világháború vetet véget. 

 

A magyar nép, nemzet fokozott hajlama az elbirkásodásra.

 

Magyarország példázza, hogy egy társadalom elbirkásodhat.

Az Orbáni rendszernek van vagy száz összetevője, attól függ, hogy mennyire részletezzük, de az elbirkásodás az egyik legjellemzőbb tényező összetevő társadalmi folyamat.

Persze a birkásodás legerősebb összetevője, az elbirkásítás. Az elbirkásodás nem csak úgy magától kialakuló folyamat.

Az egyik fő okozója pl. a jóléti társadalom és az elkényeztetési aspektus.

A másik a hatalom irányából jövő elbirkásítás. A diktatúrák célja végül is az elbirkásítás.  Az átverős manipulatív diktatúrák úgy birkásítanak el, hogy a nép észre sem veszi.

Pl. az orbáni rezsim nemcsak a propagandával, kommunikációs manipulációval birkásított, hanem módszeresen az intézkedéseivel, törvényeivel. Az orbáni vezetés (uralkodás) a 13 év alatt létrehozott több ezer törvényt törvénymódosítást, rendeletet. És szépen követhető, hogy ezek nagyobb részébe betettek valamilyen népet korlátozó elemet, vagy éppen a vezetés hatáskörét tágító elemet. Vagyis a törvénykezés is tudatosan fokozatosan tolta a magyar népet, a szabadság bagatellizálásnak, a diktatúra megszokásának, a birkásodás irányába.   És ehhez jött a propaganda, a manipulatív tájékoztatás, valamint az egyéb trükkök. Pl. a reménytelen hangulat terjesztése, az alkalmatlan ellenzék terjesztése. A reménytelenség „úgysem lehet jobb életed” életérzés erősítése fontos része a birkásításnak. Valamint a „a szabadság, a demokrácia, az igazságosság nem fontos értékek” felfogás terjesztése.

Most csak ennyit a birkásításról, inkább rátérnék a másik oldalra, arra hogy a nép birkásodása egy önmagát is erősítő folyamat. Ebben viszont hasonlít a nép lelki betegségéhez, illetve annak része. 

Ezek a lelki betegségek kicsit hasonlítanak az igazi betegségekhez annyiban mindenképpen, hogy a külső okozó mellett, mint belső okozó ott van egy gyenge immunrendszer, vagy éppen a túlreagáló immunrendszer.  A lényeg hogy van hatalomnak ártó hatása, de ez ellen a nép nem védekezik elég hatékonyan.

Nincs kizárva, hogy a birkásodás világ jelenség.

Az elbirkásodásnak sok jele van, a leginkább nyilvánvaló, hogy a nép elfogadja, beletörődik a diktatúrába.

Vannak jó oldalai, főleg a felületes gondolkodó számára, de összességében ártalmas az elbirkásodás. De erről később, most inkább a jelekről.

Én először az autós közlekedésben vettem észre.

Felfigyeltem arra a jelenségre, hogy a két sávból egy sávba leszűkülő utaknál, szinte senki nem áll be a tolakodó sávba, szinte mindenki az egyenesen haladó sávba sorol be.  Tíz évvel ezelőtt még többen álltak a tolakodó sávba, írtam is erről, hogy ez a magyar népkarakter undi vonása. Hát akkor ez megszűnt, ez akkor jó? Nem. Most megfordult, a másik végletbe esett bele a társadalom. Ez sem jó, ugyanis a folyamatos gyors közlekedést gátolja. Egy másik jelenség, pár éve figyeltem fel arra, hogy aki alárendelt útról akar elsőbbségadás kötelező tábla mellett főútvonalra kimenni, az nem a sarkon áll meg, hanem vagy két méterre és úgy csinál, mint akinek minden mindegy. Nekünk még úgy tanították, hogy ki kell húzódni a főút széléig és egyértelműen jelezni kell, hogy mi a szándékunk. Nem véletlenül, mert így lesz a közlekedés gyors, és folyamatos. Tehát a birkaiság első látásra udvarias, szelíd jó dolog, de alaposabb vizsgálat után rengeteg komoly hátránya van. Az egyiket már említettem, a folyamatos gyors működés rovására megy. De a szelídségen is lehet vitatkozni, ugyanis a másik oldalon pedig a farkas típusú emberek vadsága pofátlansága fokozódik. Úgy is mondhatjuk, a birkásodás teret ad a farkasoknak.

Kevesebb a vita, a békés vita is kevesebb, a megbeszélés is, de ha kitör egy vita, akkor az gyakran eldurvul. Tisztázzuk a békés vita, az építő kritika, a megbeszélés előnyös, még akkor is, ha ez, akkor, ott szelídség, békesség megbontásának látszik. De az a szelídség a szőnyeg alá sepert szemét árán jönne létre.

Visszatérve az észlelt jelenségre, nézzük az alábbi a példát:

Az egyik, bármelyik iskolában ezelőtt négy évvel a harmadik osztály o.-fője szülői értekezletet tartott. Az egyik anyuka a WC miatt reklamált, a másik a tanítás módszere miatt, és így tovább. Vita volt, kisebb konfliktus, idegeskedés is volt, hazamenetel után is. De azért egy kicsit mindenki változtatott.

Négy évvel később ugyanaz az osztály most már hetedikesek, ugyanazok a szülők csendesen ülték végig a szülői értekezletet, pedig az oktatással, sokkal több probléma volt. Többek között, minden második nap volt egy óra, amit nem tudott szaktanár megtartani, mert tanárhiány volt. Több és komolyabb hibák voltak, mint négy évvel korábban, a szülők mégis kevesebbet reklamáltak, kritizáltak. Mert közben elbirkásodott a társadalom. És volt egy „reménytelen, bele kell nyugodni” hangulat. Mely hangulat alapvetően hazugságra, kényelemre épült.

Ez tehát egy példa, cseppben a tenger, ráadásul sok hasonló cseppet látunk, eme cseppek mutatják az elbirkásodást.

Többek között felmerül a kérdés: Ugyanazok az emberek hogyan tudnak négy év alatt ekkorát változni? Ugyanaz az ember miért és hogyan változik meg? Hogyan tud létrejönni a tömeges változás, méghozzá negatív irányú változás?

Tulajdonképpen az ember legfontosabb jellemzői változnak   a birkásodással. 

Az ambíció, az igényesség, az önrendelkezési vágy, a fejlődési vágy.

Illetve felmerül a kérdés: az ember alapvető jellemzői, igényei hogyan képesek ilyen gyorsan tömegesen, ráadásul negatív irányban változni?

Akkor hát menjünk vissza az emberi jellem kialakulásáig. Az élőlényekben nemcsak faj és létfenntartási ösztön (vágy) van, de fejlődési ösztön (vágy) is. Az evolúció ezt igazolja.

A fejletlen állatokban is van, a fejlett állatokban több erősebb és az emberben még több erősebb a fejlődési vágy. A fejlődési vágy, hogy vannak alapvető szükségletei (igazságosság, önrendelkezés, egészség, jobb élet, öröm, boldogság) mindezeket, mint egyén növelni kívánja, de ezek a szükségletek csak társadalmi szinten fejleszthetők, és ezt egy kisiskolás értelmű is megérti. Ezeket a szükségleteket fejleszteni akarja az ember (egyénileg is és társadalmilag is) de semmiképpen nem szeretné gyengíteni sorvasztani.

Márpedig az elbirkásodás, az a sorvadásba, a hanyatlásba való belenyugvást jelenti.

Tehát ez a legkomolyabb rejtély. Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De itt ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.  Azok kérdések kételyek nehezen érthetők, amikor valaki megkérdezi: mi értelme van tanulni, dolgozni? Mi hasznom van belőle? Hiszen még a fejlett állat sem kérdezi meg, mi értelme van enni, inni, szállást készíteni, utódot nemzeni, családot alapítani, a csapatba tisztes pozíciót szerezni. Ezek az igények ambíciók, motivációk alapból benne vannak a fejlett élőlényekbe. És főleg benne kellene lenniük az emberi jellemekben.  De az emberek nem állatok, az emberekben alapból a jellemükben kellene lenni a tudásvágynak, az igazságvágynak, az önrendelkezési vágynak, az egészségvágynak, és még lehetne sorolni. 

Mégis létrejöhet egy viszonylagos elbirkásodás.

Másképp jön létre az elbirkásodás a városi tanult diplomás rétegben és másképp a borsodi kis-faluban élő tanulatlan emberekben.

De vannak közös vonások. Közös vonás például nagyfokú társadalmi műveletlenség. Ugyanis a lexikális, vagy a technikai műveltség nem azonos a társadalmi műveltséggel. Közös vonás továbbá az érdektelenség, a beletörődés, az igénytelenség, valamint a lustaság erősödése.  A fejlődésvágy hiánya. És persze mindez összefügg azzal, hogy a nép, az emberek elfogadnak rossz kizsákmányoló társadalmi rendszereket, ilyen vezetőket, diktátorokat és diktatúrát.

A falusi tanulatlan emberekben szinte nullára apad a fejlődésvágy. A városi tanult rétegben pedig szintén jelentősen, de mivel magas bázisról indult ez nem nulla, de jóval kisebb lesz, mint korábban.

Az okok vázlatosan:

Az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, a hatalom részéről történő, állandó, folyamatos ravaszsággal, átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

A következő ok az ember falkahűségére szabálykövetésére vezethető vissza. Ha átveréssel, erőszakkal elhitetik az emberekkel, hogy a fejlődéshez jó irányhoz szükség van az engedelmességre, még az alapvető igényeikről is le kell mondaniuk, akkor a nép elbirkásodhat.

 

De mint mondtam azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

De megint visszatérek a legnagyobb rejtélyhez.

Mert az rendben van, hogy egy nép beteg lesz. De, újra mondom, itt  ősi, alapvető emberi jellemzőről van szó.

Nézzünk néhány megfejtést a problémára.

Az egyik hogy a fejlődési vágy széles skálán mozog és viszonylag könnyű változtatni. Vagyis, pl. magyarok esetében sem lett nulla, csak mondjuk egy 10 skálán 5. szinten álló visszaesett 2. szintre. Vagyis nem tűnt el, csak visszaesett. Azért az meglepő, hogy pár év alatt ilyen könnyen változtatható.

Egy másik magyarázat, hogy miért jöhet létre ez a lelki állapot: „egy kicsit rosszabbul élek, de nincs mit tenni, nem baj, kibírom” állapot?

Mert egy kicsit rosszabbul élek, még mindig nem szenvedés. (Ez sem igaz, mert a kis faluban élők egy része szenved, éhezik) Viszont a játék, a drog, a virtuális világ, a képernyős világ ad egy látszat pótlást. És azért a szenvedés sem olyan, mint száz évvel ezelőtt.

Mert elveszett a reménységük a fejlődésben a dolgok megjavulásában. (Természetesen ez a reményvesztés oktalan baromság.)  Sok oldalról árad a reménytelenség szellemisége.

Valamint, mert a magyar népben túl sok, az átlagnál több a reményét könnyen vesztő, a pesszimista, a beletörődő, a lusta, a csöves lelkületű, az igénytelen, magát a gazdára bízó - szóval, a birkásodásra hajlamos.

Miért is ártalmas a birkásodás?

Első gondolatunk az lehet, hogy „igénytelen birka, na és az ő baja”. De alaposabban átgondolva rájöhetünk, hogy ezzel másoknak is árt. Például a borsodi faluban élő igénytelen árt a gyermekeinek. Kétszeresen is árt, egyfelől, mert a gyermekei nélkülöznek. Másfelől azzal, hogy belőlük is hasonló igénytelen embert nevel. Általában az igénytelenek ártalmasak a társadalom számára.

Többek között, azért mert ezek az igénytelen emberek rontják a nép átlagos színvonalát, - minden tekintetben.

Például a faluban ődöngő munkanélküli, bár maga is nélkülözik, keveset fogyaszt, de még annál is kevesebbet termel. Tehát végső soron többet vesz le a közös asztalról, mint amit  rátesz.

(Itt azért feltétlen meg kell jegyezni, hogy ez az állapot csak félig az ő hibájuk, a kormány, az uralkodó osztály is, keményen sáros. Direkt kihasználja eme emberek tudatlanságát, átverhetőségét, kiszolgáltatott helyzetét, nemhogy kiemelné őket a birkakarámból, hanem még erősebbre építi a karámot.)

Visszatérve a birkákra, azok, ahogy már említettem a farkasok dolgát könnyítik.

A társadalom működését nehezítik a birkák. És nem utolsó sorban rossz rendszert, rossz uralkodókat támogatnak.

És ártanak a saját családjuknak. Mindezt pedig nekik maguknak is látniuk kell, ha pedig nem látják, akkor felületes hanyag emberek. Ami biztos, hogy mindenképpen önzők, hiszen saját hibájukból saját kedvük miatt ártanak másoknak.

Ezek a hátrányok pedig túltesznek a békesség, szelídség előnynél.

Ráadásul kérdés, hogy a szelíd birkanyáj adott esetben átalakulhat e megvadult mindent letaposó bivalycsordává?

Merthogy az elbirkásodott társadalomban, rejtetten elég nagy feszültségek lappanganak.

Valójában ideális az lenne, ha nem birka, nem is farkas, hanem egy normális kritikus, vitatkozó, versengő társadalom jönne létre, úgy hogy azért a békés szelíd légkör is megmaradjon.

Sajnos ettől messze vagyunk. 

Ismétlem, az elbirkásodás egyik oka, mert sok van, a népkarakter bizonyos gyengesége. A többség az átlag viszonylag gyenge akaratereje, küzdőképessége.

Egy másik oka, az állandó folyamatos ravaszsággal átveréssel kombinált bántalmazás, degradálás, lenézés, lesüllyesztés.

Valamint az előbbi kettő és még sok más sokk hatására kialakuló reménytelenség.

De mint mondtam, azért a birkák meglehetősen buta, önző lények.

 

Magyarország gyászos jövője.

Bárhonnan is nézzük, mindenhonnan sötét felhőket láthatunk: pl. ha megkérdezzük: a világ segít kiszabadulni Magyarországnak a negatív spirálból? Nem inkább befelé löki, azon egyszerű oknál fogva, hogy a világ is negatív spirálban van, és lesz még jó ideig.

Ha megkérdezzük, hogy alakul a rendszerünk? Hát meglehetősen siralmas válaszok születnek.

 

De először is kérdezzük meg, hogy alakul Magyarország népessége, mondjuk a következő húsz évben.

Először is látni kell, hogy a társadalom elöregszik, ez önmagában is probléma.

Látni kell, hogy a születendő fiatalok 10% valamilyen testi betegséggel, devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. A másik 20%-a pedig lelki pszichés ill. értelmi devianciával születik, ill. hajlamosság okán megbetegszik. Tehát 30%-ra tehető, aki nem tudja ellátni magát abban az értelemben, hogy többet vesz el a közösség asztaláról, mint amit rátesz.

Aztán a magyar lakosság nem 10+5% lesz roma nemzetiségű, ill. migráns, hanem 20+15% lesz. Ráadásul nem éppen a kvalifikált migránsok jönnek ide, és feltehetően ők sem, hoznak többet, mint amennyit visznek.

Ráadásul van és lesz is egy általános nép-jellembeli romlás, illetve a társadalmi intelligencia további hanyatlása.

Vagyis ha mindezt összeadjuk, akkor 20 év múlva a magyarországi lakosság még a jelenleginél alacsonyabb színvonalon sem képes magát fenntartani.

Ezt tetézi, vagy inkább szorozza többszörösére a csapnivaló alkalmatlan vezetés, (gödörbe vezetés), hiszen a tendencia szerint ez a jelenlegi még sokáig marad.

Gondoljunk csak az oktatás lerontására, a tájékoztatás hazugságaira, a kultúrarontás elemeire, a csak bérmunkára alkalmas, ill. a társadalmilag buta mindent elfogadó nép „kinevelésére”.

Mindehhez hozzátehetjük, a nemzet további romlása, pontosabban ez iránti vakság, közömbösség, szintén a magyar nép egyik gyengesége.

Ilyen politikával, ilyen néppel, ilyen gazdasággal, ilyen társadalommal nyilván meglehetősen gyászos jövő felé menetel Magyarország, a magyar nemzet.

 

A magyar népkarakter néhány eddig nem taglalt vonása.

 

Azért az egy érdekes megállapítás, hogy a Kádár rendszerben és a többi rendszerben is, és a jelen rendszerben is nagyon is hasonló volt a magyar nép karaktere.

Pl. az uram-bátyám, haveri alapon intézzük – felfogás mindig is népkarakter vonás volt.

A kicsinyes ellenségeskedés szintén.

 

Ha megállapítható és sajnos megállapítható, hogy a magyar népkarakter egy fél fokkal gyengébb, mint a környező a régiós országok átlaga, akkor adódik a kérdés: miért?

Melyek az okok?

És itt most el kell ismételni, ebbe gyengeségbe nem lehet beleszámolni, a jelen vezetés manipulációját, a rendszert, a rendszerből eredő oktatást tájékoztatást.

 

A magyar nép, nemzet vonatkozásában, genetikailag és kulturálisan feltehetően (maga a gyakorlati jellemzők bizonyítják) rossz arányú keverék alakult ki.

Ismételt rész (másik fejezetből átvett)

Közbevetett vázlatos elmélkedés a magyar nép kevertségéről.

A jelenlegi rezsim már 14 éve van a nyakunkon, és ki tudja még meddig lesz. Összességében egy jelentős diktatúra-építést és agymosást végeztek és végeznek, aminek az egyik leágazása a keleti, közép-ázsiai rokonság hamis bizonygatása. A prózai oka ennek, hogy Orbán végül is egy kazah típusú rendszert, diktatúrát akar kiépíteni, az országot, népet, ha földrajzilag nem is tudja, de minden más szempontból ebbe a közegbe akarja helyezni, és ez sajnos részben meg is valósul. Persze ez minden szempontból egy hatalmas baromság és egyben hazugság. Máskor pedig a migráns-ellenesség kapcsán, vagy a populista nacionalizmus kapcsán hivatkozik az egységes felsőbbrendű magyarságra.

A populista nacionalisták legyenek azok akár a rezsim vezetői, akár egyszerű állampolgárok, gyakran emlegetik a magyar nép felsőbbrendűségét. Ezért is érdekes ez az elmélkedés.

De a kérdés abból a szempontból is érdekes, hogy az általam emlegetett „rossz keverék” hogy is jött össze.

1. Az ősmagyarok mielőtt idejöttek volna minimum 10 néppel keveredtek. Viszont utána sokkal nagyobb keveredések voltak tehát a jelenlegi népesség legfeljebb 5%-a, akinél kisebb ősmagyar  eredet kimutatható. (hun finn-ugor, besenyő, onogur, türk, avar, stb. )

2. A honfoglaláskor itt élő népek néptöredékek, akivel keveredtek a magyarok, szintén minimum 10-re tehető. A mai népességben ezek is kb. 5%-t tesznek ki. (kelta, avar, szláv, morva, bolgár, frank, stb.)

3.  Aztán jöttek a környező szláv népek (szlovák, szerb, ukrán, cseh, horvát, szlovén, lengyel, stb.) valamint a környező német népek (osztrák, szász, sváb, stb.) végig több évszázadon keresztül szakaszosan. A lényeg és ez adja a keveredés zömét: a jelenlegi népesség kb. 30%-ban a környező szláv népek, és 25%-ban a környező német népek, azok leszármazottai adják ki. Illetve 5% románok. Ez a többség, (60%) aminek semmi köze a keleti rokonsághoz.

4. Ami még fontos, hogy a jelenlegi magyar népesség kb. 10%-a cigány, ill. cigány származású.

5. Ki kell emelni még a külföldieket kb. 3% és a jelentős zsidóságot illetve a zsidó származású magyarokat. Akármilyen meglepő legalább annyi zsidó származású magyar van jelenleg kb. 5%, mint amennyi ősmagyar származású.

Mindezt eddig összeadva: 88%

Marad 12% a többi népnek.

6. A kunok, jászok, törökök (a török hódoltság alatt azért volt kisebb keveredés) és talán a tatárok is hagytak itt néhány gyereket. Adjunk ennek a csoportnak 8%-t. Ezek nevezhetők és az 5% ősmagyar a keleti eredetnek (kipcsak, türk, kazah, stb. rokonságnak),  - összesen 13%.

Összességében 96%-nál tartunk.

7. Egyéb népek népcsoportok, melyekkel keveredtünk: olasz, bolgár, örmény, görög, stb. Maradjon nekik a maradék 4%.

A lényeg a következő; Legalább 75%-ban európai népekkel keveredtünk ráadásul nagyon erősen.

10% szintén jelentős cigányság

És 13% erősen keveredett, homályos keleti vonal, amit a jelenlegi rezsim valamiféle meghatározó egységes magyar eredetnek akar beállítani.

Újra a lényeg:

Jellemzően, többnyire európai. A szokásosnál erősebb keveredés. A környező országoknál nagyobb cigányság. A környező országoknál erősebb keleti vonal, de messze nem többség.

 

 

Ismételt rész:

Külön ki kell emelni a genetikai és kulturális összetételt. A keverék minőségét.

Amiből a kultúra oldal a domináns, a meghatározó, de egy nép kultúrája szorosan összefonódik a genetikával. Például a magyar nemzet kb. 10%-t a cigányság teszi ki. A cigányság elég jellegzetes genetikailag is kulturálisan is, korunkba kezd erősebben integrálódni. A genetika több ok miatt elhanyagolható, - viszont a kultúra, beleértve az életmódot, a nép szellemiségét, a hagyományos társadalmi viszonyokat, az értékrendet, a domináns vallást, stb., az ami igazán meghatározó, - és alakítja a saját nép karakterét, és életét valamint ama ország népének karakterét és életét akivel együtt élnek.

De a genetika akár tetszik, akár nem, valamennyire összefügg a nép kultúrájával. Ez a kettő többé-kevésbé egymással összefüggésben alakul.  Ezzel együtt helyesebb, ha csak „nép-kultúráról” beszélünk. De nép-kultúrája sem vetíthető ki az egyénekre, hiszen a legtöbb ember egyéniség, sok mindenben különbözik és különbözhet a népétől.

Egy mai nemzet esetében, csak kulturális (egyben genetikus) keverékről beszélhetünk, a világ országainak 95%-ban, legalább 10 nép kultúrája egyben a genetikája keveredik.  Tehát az országok, nemzetek döntő többségében sokszínű sokféle kultúra és ezzel kapcsolatban sokféle genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Mert természetesen ezek hatnak egymásra. De vannak kimondottan „bevándorló” országok, pl. USA, Kanada, Ausztrália, Brazília, stb. melyekben 25-40 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Azután több ország van, amelyben 15-25 kultúra és genetikus tulajdonság, illetve ezek keveréke határozza meg a teljes nép karakterét. Nevezzük ezeket erősen keveredett országoknak. Magyarország ezek közé tartozik, leginkább keveredett pl. a vele szomszédos országokhoz képest is. Ezen országok, nemzetek esetében inkább a keverék jósága (vagy gyengesége) ami meghatározó. A keverék jósága, vagyis az összetevők hogyan illeszkednek egymáshoz. Passzolnak, harmóniában vannak egymással, hasznos erős keveréket alkotnak, vagy nem.

Sok más országban, nemzetben viszonylag kevés 5-15 kultúra és genetikus tulajdonság illetve ezek keveréke határozza meg a teljes népkaraktert.

A nemzeti népi történelem alakulása határozza meg, hogy milyen népek, vagyis milyen kultúrák és genetikus tulajdonságok keverednek. Magyarország esetében a történelmi eseményekből, történésekből szépen kirajzolódóik a magyar nemzet rendkívüli keveredése, valamint a viszonylag erősebb keleti ázsiai népekkel való keveredése, - mindez nyomon követhető dokumentálható.  

 

 

A lehetséges rossz kulturális keverék folytatása:

 

Felsorolom az alapvetéseket: Egy nép nemzet 90% kulturálisan alakul csak 10%-ban genetikusan. Egyébként a két vonatkozás (genetikus és kulturális) összefügg, nagyjából kétharmad arányban egybevág és egyharmad arányban választható szét. Szóval, azért szét kell választani a kétféle vonatkozást.

A népet úgy, mint minden népbe tartozó egyének sokaságát nem lehet értékelni, főleg elítélni, mert többek között, alapvető emberi jog az egyenlő megítélés.

Ennek ellenére kell lenni népkarakter tudománynak, mely nagyon udvariasan, nem elítélő, hanem segítő szándékkal vizsgálja egy-egy nép jellemzőit.

A magyar nép karakterének vizsgálata során, akár a magyar nép jelenlegi, akár a múltbeli viselkedését, illetve ha a nemzetközi helyzetét vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy egy fokkal (pl. tízes skálán mérve) átlag alatti jellemzőkkel rendelkezik.

Többek között a genetikában és főleg a népkultúrában kereshetjük ezeket a népkarakter gyengítő okokat, mert ezek a népkarakter eredői.

Hosszas elemzés után kimutatható, hogy a magyar nép genetikailag és kulturálisan is egy rendkívül vegyes keverékű nép, amely három vonatkozásban eltér például az EU-s tagállamok többségétől:

1.     Még erősebb keverék, kevesebb az azonos, sajátos genetikus, kulturális jellemző.

2.     Több benne a cigány jellemző.

3.     Több benne a keleti, ázsiai jellemző.

Tehát a magyar nép, magyar nemzet úgy áll össze, hogy 70%-ban európai keverék, a környező országok keveréke (szláv, német, stb.) kulturálisan is genetikusan is.

10%-ban viszont cigány. És további 13%-ban keleti (török, kun, stb. illetve a bejövő magyarok, mint egy keleti nép) genetikusan és kulturálisan. Mi adja tehát a magyar népkarakter gyengeségét? Logikusan csak az jöhet ki: a  régiós országoktól való eltérés alapja, a cigányság és a keleti beütés. A cigányság kultúrája és genetikája részben beépült a magyar népkarakterbe, viszont a keleti genetika, kultúra nemcsak részben, de teljesen. A sajátos keleti magyar nyelv teljesen. A török, kun, stb. szavak teljesen. A szokások hasonlóan. A genetikai és kulturális asszimiláció teljes, a magyar népkarakter már egységesen tér el, pl. az osztrák, a szlovák, a horvát, stb. népkaraktertől.  És ez az eltérés, sajnos nem pozitív, és bár kis százalékú, de mégis érezhető, mérhető.

Hát ez van, nem taglalom ezt a témát tovább, mert sokak számára fájdalmas lehet, mások pedig kikiáltanak rasszistának, hazaárulónak, magyar gyalázónak.  Sajnos van igazság azokban a véleményekben, melyek szerint a keleti eredetre, a keleti kultúrára nem kellene nagyon büszkének lenni.  Biztos van jó, előnyős oldala, de talán egy kicsit több a rossz, a hátrányos.

Talán akkor vagyunk kellőképpen udvariasak, (hiszen egy népet csak udvariasan lehet kritizálni), ha azt mondjuk, hogy a magyar nép keveréke nem sikerült jól, a keverék összetevői nem illeszkednek harmonikusan.

Én csak megpróbálom az igazságot kideríteni, mert továbbra is azt vallom, hogy akkor tudjuk a problémákat megoldani, akkor tudunk fejlődni, ha a valós helyzetből indulunk ki.

A jó hír az, hogy elméletileg a népkarakter javítható, de csak önkritikával. Tehát ahelyett, hogy vernénk a mellünket, mi szkíták, hunok, akárkik vagyunk, a jövőről kellene beszélni. Nem arról kik voltunk, hanem arról milyenek akarunk lenni.

Egyébként az is igaz, hogy, a magyarok erősebben kevert nép (történelmileg jelentős migráció, bevándorlás zajlott), mint a körülöttünk levő országok népei. De az is igaz, hogy van egy kevés keleti beütés a népünkben. Egy kevés, ettől még dominál a kevert európai.

De mi is az a „rossz keverék”.

A rossz, vagy a jó keverék (pl. finom, vagy csapnivaló koktél) nem feltétlen az összekevert elemek rosszasságából-jóságából ered, inkább abból, hogy az elemek hogy illeszkednek egymáshoz, hogyan reagálnak egymásra.

Ismételve és összegezve kijelenhető: feltehetően a népkarakter gyengeségének egyik oka a rosszul sikerült keverék, vagyis az hogy nagyfokú európai keverék, a cigányság és az ázsiai vonatkozás nem illeszkedik egymáshoz, egymásból inkább negatív mintsem pozitív tulajdonságokat váltanak ki.

 

Elfogadható példázat a rossz keverékre az alábbi négy réteg, négy kultúra-leágazás, közös rossz célban való részvétele.

A közös rossz cél az Orbán rezsim, vagyis egyféle diktatúra támogatása. A példa ezért nem ideális mert nem népek kultúrák rossz keverékéről van szó, csak rétegekről és a különböző kultúrák bizonyos részeiről.

De inkább nevezzük meg konkrétan kikre gondoltam.

 1. A cigányság maradi, igénytelen része.

2.  A rasszisták soviniszták

3. A tanult, karrierista elvtelen a rendszer szemétségéit kihasználó nyerészkedő fiatalok.

4 A szintén tanult, de naiv, tekintélyelvű, szabályokat betartó, állami médiában, állami rendszerben hívő (az nem hazudhat) emberek. (Többsége idősebb nő).

Ez a négy réteg és felfogás (kvázi kultúra, világnézet) tulajdonképpen egymással ellentétes, konfliktusos viszonyban áll egymással. Mégis mind a négy réteg az Orbán-finesz rezsim támogatója, szavazója.

Azt gondolná az ember, hogy pl. a cigányok csak annak okán, hogy a rasszisták (többek között cigánygyűlölők) is erre vezetésre szavaznak, - elfordulnak, nem támogatják a vezetést. Illetve fordítva, a rasszisták elfordulnak a cigányok kedvenc vezetésétől.

(Ráadásul ez a vezetés csak látszólag kedvez ezeknek a rétegeknek, talán egyedül a 3. rétegnek kedvez.)

Szóval a logika azt mondaná, hogy az ilyen keverék nem maradhat egyben. És mégis, valahogy rossz, de összetartó keverék alakul ki, én ezt régebben „sitt-beton” jelenségnek neveztem. Az Orbán-finesz manipulációja és szemétsége, ami valahogy összeragasztja ezt a négy réteget. Ez tehát egy rossz keverék.

A fenti rossz keverék csak áttételesen kapcsolódik, a szlovák, román, szerb, német, sváb, ősmagyar kun, jász, cigány, zsidó, türk, stb. kultúra (népréteg) keverékhez, de kapcsolódik.

 

A szimpátia (elfogultság előítéletesség, stb.) mint egy nagyon erős életet, döntéseket, vezetés-kiválasztásokat, rendszer-elfogadásokat elfogadó érzelem és népkarakter-tulajdonság.

Azzal kell kezdeni, hogy a magyarok talán az alacsony társadalmi intelligenciájuk miatt nem társadalmi rétegekben, nem is pártokban, nem is ügyekben, hanem személyekben gondolkodnak. A személy van elől, ahhoz kötik a csoportot, ehhez a kettőhöz kötik a pártot, a nézetet, az ügyet.

Tehát az elfogultságuk is személyekhez esetleg csoportokhoz kötődik.

De hová tegyük ezt az érzelmet, a szimpátiát, ill. utálatot?

Nem tehetjük a kellemetlen érzelmek közé sem az örömérzelmek közé. Talán leginkább a vágy érzelmekhez állnak közel, de azért különálló érzelem. Az biztos, hogy érzelem, mert ugyanazt a közlést, ugyanazt az eseménysort, ugyanazt az intézkedést akár ellentétesen is megítélheti az, aki szimpatizál a közlő, cselevő emberrel (vezetővel), mint az, aki nem szimpatizál sőt, ellenszenvvel viseltetik.

Tehát az értelmet felülíró érzelemről van szó. Nyilván a szimpátia kialakulásban azért jó esetben, legalábbis félig-meddig az értelemnek is szerepe van.  De ha már kialakult a szimpátia, akkor alig-alig van szerepe az értelemnek.  Itt előjön az a probléma is, hogy a logika szabályai szerint minden egyes közlést intézkedést külön kellene megítélni, de ha az ember sokszor csalódik, valakiben vagy éppen sokszor tapasztal okosságot, akkor nem teljesen alaptalanul elfogulttá válik.

A szimpátia inkább kellemes érzés, az ellenszenv inkább kellemetlen, de nincs kimondott testi tünet.

(Mert pl. düh, a félelem, stb. kifejezett arcmimikát és testi tüneteket okoz.) Azért a viselkedésen meglátszik a kedvelés, ill. az ellenszenv.

Megjegyzem a vágynál is kevés az olyan tünet, mint pl. mellkasi nyomás. De a vágynál a vágy tárgya gyakran megjelenik a szem előtt.

A szimpátia, szeretet utálat, stb. akkor jön elő, amikor az illetőre gondolunk, illetve ha megítélésre kerül a sor.

Két fontos megjegyzés: az egyik hogy az ellenszenv, nem probléma, de az utálat a gyűlölet már problémás kerülendő érzések. Tehát van itt egy határ, amit nem kellene átlépni. A másik, hogy önmagában az tévedés, miszerint a szimpátia (szeretet, tisztelet, érzelem is lehet) mindig pozitív, az ellenszenv az mindig negatív. Mert ha a rosszat, a rossz ember szeretjük, az bizony negatív, ellenben a rossz, a rossz ember elleni érzés, küzdés az lehet pozitív. 

Tehát az érzelmeknél fontosabb, hogy helyes megfontolások alapján jöttek-e létre az érzelmek.

Nyilvánvalóan a személyek elfogult kedvelése, vagy utálata nemcsak a magánéletben jelentkezik, de a politikai életben is, - vagyis a politikai vezetőkkel szemben is túlzott elfogult szimpátiát kvázi rajongást, vagy éppen utálatot érzünk mi magyarok.

Tehát van ez az érzelem, és a jelek, bizonyos mérések, arra utalnak, hogy magyar népkarakter egyik jellemzője a viszonylag jelentősebb szimpátia, ill. ellenszenv érzelem. A lényeg hogy ez érzelem, ami csökkenti az értelem szerepét. És ez szintén hibás vezetés-kiválasztáshoz vezethet.

 

Az emberek szabálykövetése, - rendszerhűsége,

– a fősodor követése.

Történelmi távlatban: „falkahűség” a megfelelő szó.

Korábban írtam egy kis esszécskét a falkahűségről, aminek lényege, hogy az őskori társadalmaknak, sőt még az állati társadalmaknak, alapeleme, váza; a falkahűség. Ez nagyon egyszerűen arról szól, hogy az egyéni érdeket, és az ésszerűséget is felülírja: „a legfontosabb, hogy a falka ne essen szét, a falka nagyjából összetartson” – viselkedés. Ehhez az is szükséges, hogy a falkatagok tudatosan vagy csak félig tudatosan, vagy csak ösztönösen érezzék, gondolják és tetteikben is kövessék a falkahűséget, aminek leágazása a meglevő vezetés, a meglevő szabályok, a meglevő rendszer követése.

Ez érzelmileg nem királyimádó, nem talpnyaló, nem szolgai viselkedés. De gyakorlatilag nagyon közel áll ezekhez. Nem biztos, hogy a szabálykövető egyén, szolgalelkű, vagy tájékozatlan ostoba lenne, - benne csak nagyon erős a „nem logók ki a sorból” ösztön. Az ösztön-gondolat ezzel folytatódik: „Azért sem lógók ki, mert ez a káromra válhat és a közösségnek is árt”

Tulajdonképpen ebben a gondolatban van igazság, de alaposabban átgondolva, ez csak féligazság.

Nyilvánvalóan az ember fejlődésével értelmesedésével a falkahűségnek át kellett volna alakulnia. Ennek a gondolatnak mindenképpen meg kellett volna születni: „A legfőbb cél nem a falka követése, hanem a falka életének segítése, jobbítása.”

Ha ez a gondolat megszületik, akkor már evidens a következő gondolat: „Azzal hogy kritika nélkül automatikusan követem a falkát nem biztos, hogy jót teszek, nem biztos, hogy segítem az életét. Sőt ha alaposabban meggondolom, ezzel inkább kárt okozok. Ugyanis a baromságokat is követem, az alkalmatlan vezetőt is követem, vagyis abban segítek, hogy a falka a gödörbe sétáljon. De persze az sem jó, ha segítek szétverni a falkát. Akkor a kettő ötvözetét kellene valahogy okosan létrehozni”

Ezt a gondolatsort továbbgondolva pedig a demokratizálódás eszméje kerekedik ki.

De a többség ettől a gondolkodástól még nagyon messze van.  Úgy néz ki, hogy magyar emberek jelentős része elakadt az ösztönös falkahűségnél.

 

A másik népkarakter tulajdonság a rendkívül nagyfokú túlzott biztonság-igény, biztonságérzet, illetve annak szükséglete.

De ha ez túl nagy jelentősen meghalad egy határt, akkor a köznapi életbe beszélhetünk birka emberről, ill. birka társadalomról. Vagy akár gyávaságról.

Ugye itt arról van szó, hogy nem jön rá a biztonságra törekvő, hogy hosszabb távú végleges megoldás mégis az ellenállás méghozzá a közös ellenállás lenne.

A biztonságért való vágy, ill. rettegés olyan nagy, hogy az ellenállás következményeitől is fél. Szóval ez a túlzott biztonságra való törekvés egyfajta gyávaságnak is tekinthető. Egyfajta, mert lehet, hogy eme emberek között olyan is van, aki beugrik a zajló folyóba, hogy kimentsen egy fuldoklót. De nem jut el addig, hogy van társadalmi bátorság is. 

Ezek az emberek nem ismerik azt az egyszerű igazságot (a politikai egyszeregy egyik szorzatát), mely szerint: ha sokan legyintenek, csak néhányan küzdenek, akkor azon keveseket legyőzi a zsarnok (zsarnokság). Minél többen állnak be a sorba annál könnyebben annál kisebb kockázattal győzhetik le a zsarnokot (zsarnokságot).

Ezt az egyszerű igazságot sem ismerik, és még sok mindent. 

Tulajdonképpen a túlzott biztonság-igényű (birkatermészet, társadalmilag gyáva) csak a legkisebb konfliktussal akarja megúszni a dolgokat. Ebből általában végső soron vagy egy behódolós megalkuvás jön létre, vagy egy egyéni megoldás. Majd én ezt egyénileg okosan a saját eszközeimmel, ha kell szabálytalanul megoldom.

Ehhez már kell némi bátorság, és a birkasággal is látszólag ellentétes, hiszen nem tart a többséggel, sőt. Ennek ellenére ez az okosba egyénileg megoldom és a birkaság  valahol rokon-felfogás, rokon viselkedés.  A végeredményt tekintve mindenképpen az, mindkettő a közös ellenállás, a szolidáris fellépés ellentéte, gátja.

Érdekes, hogy a birkanyáj összetart, egymást utánozza, de ha egyet-egyet kiszednek a nyájból pl. birkapörköltnek, akkor nem tiltakoznak, csak bégetnek. Együtt mennek akár a szakadékba is. Egymás mellett legelnek, de azért oda-oda harapnak, meglehetősen irigyek.

Az optimálisnál erősebb biztonságvágy is a magyar népkarakter egyik jellemzője.

 

Sehol a világon nem voltak ilyen megalázó köszönések.

 

A 20. század első felében, és előtte is: ilyen megszólítások, köszönések voltak:

Tekintetes úr (asszony), - Nagyságos úr,(asszony) - Kegyelmes úr,(asszony)  - Méltóságos úr (asszony).

Köszönések:

Alá szolgája, -  Legmélyebb tiszteletem, - Kezeit csókolóm.

 

Ha pedig a „kegyelmes urat” véletlenül csak „nagyságos úrnak” szólította a kisember akkor ráförmedt a kegyelmes úr – maga miért nem adja meg a tiszteletet.

Aztán itt van ez az „alászolgája” köszönés - ez is undorító megalázkodó. Lehet mondani, hogy csak udvarias tisztelettudó, de nem, - ez már megalázkodó. Mert a tiszteletadás ezzel is megvan: üdvözlöm, minden jót, jó napot, stb..

Ismétlem sehol a világon nem voltak ilyen megalázkodó megszólítások, köszönések.

A magyarok egyébként is állandóan minden helyzetben kialakítanak alá-fölérendelt viszonyt, amelyben a fölérendelt erősen érezteti, hogy ő az úr. A társadalom szinte fele alkalmi szolgáltató, hivatalnok, szakember, orvos, tanár, taxis, stb.) A társadalom másik része ilyenkor ügyfél, kiszolgált. Az, hogy a magyarok nem tudják eldönteni ki az alárendelt, ki a fölérendelt egy sereg konfliktus forrása. Pontosabban sok magyarral az a baj, hogy nem ismeri a középutat, vagy nagyképű uralkodói attitűd keríti hatalmába, vagy átesik a ló másik oldalára és pitiző szolga lesz.

Lehetne még sorolni, a példákat, de összegezzünk.

Az a pitiáner uraskodás és szemben a megalázkodás, - szintén a magyar népkarakter egyik jellemzője.

Tovább a magyar népkarakter egyik gyengesége a túlzott tekintélyelvűség.

 

Két nagyon fontos népkarakter vonással több helyen is foglalkozom.

Az egyik az elbirkásodásra való hajlamosság.

A másik a populista nacionalizmusra való fogékonyság. Amelyikből gyakran kifejlődik a soviniszta nacionalizmus.

Szintén többször elővett téma.  

 

A magyar népkarakter egyik gyengesége; hajlam a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmusra Erre játszott rá az Orbán rezsim.

Az Orbán kormány legfőbb manipulációs eszköze az ellenségkép mellett a populista-nacionalizmus.

Szóval az Orbán-Fidesz kormány érdemtelen sikere a  magyar nép butább felére kihegyezett manipuláció.

Ennek pedig sok eleme van, de az ellenségkép mellett a populista nacionalizmus, ami leginkább hatékony.

Orbán szinte minden megszólalásában szerepel a „mi magyarok” kifejezés. (Megjegyzem sokáig és is magamból illetve az értelmes emberek gondolkodásából kiindulva, ezt a hatalomnak ártó propagandának tartottam. De hát nem az értelmes emberekből kell kiindulni.)

Tehát Orbán minden megszólalásában belefűzi, ha nem is szó szerint, de lényegileg: mi magyarok egy kiváló harcos kemény okos, becsületes szabadságszerető hagyománytisztelő, idegen nyomásnak nem engedő nép vagyunk. Vagyis dicséri a magyarokat. Nem direkt mondja ezeket ki, hanem utalva, körülírva. Pl. ez a köszönés: „Hajrá magyarok, hajrá Magyarország” – erre utal. De azok a mondatok is, melyek így kezdődnek „Mi magyarok, ……” – szintén a kiválóságról szólnak.  De nemcsak Orbán szólamairól van szó, ha jobban oda figyelünk az állami médiától kezdve, az állami kultúrán át, minden ezt a „kiváló nemzet vagyunk” propagandát hirdeti.

Meglehet kérdezni: és ez miért baj?

Több szempontból is baj (pl. hogy nem igaz), de éppen erről szól majd a második rész.

Viszont azért is baj, mert ez egy diktatórikus, önző, tönkretevő hatalom, manipulációs eszköze, ami arról szól, hogy biztosítsa a saját népszerűségét.

Ez a propaganda a társadalmilag műveletlen rétegek esetében rendkívül hatékony. (Csak néhány réteg ezek közül: a rasszisták, a szolgalelkűek, a besúgók, a nagyon buták, a logika nélküliek) Azért hatékony, mert ezek az emberek így éreznek, gondolkodnak: Ha az a nép kiváló amelynek tagja vagyok, akkor én is kiváló vagyok. A vezetőm, aki ezt képviseli ő is kiváló.

Eme néprétegekre ez a dicséret olyan erős érzelmi hatással van, hogy felülírja például a jóléti megfontolásokat.

Nagyon erősen hat és azzal árt, hogy egy diktatórikus, korrupt, alkalmatlan rossz döntéseket hozó kormány, hatalom fennmaradását szolgálja.

Folytassuk a második résszel, de kapcsolódva az első részhez

Ezek az emberek (kicsit laposak sötétek) gyakran felvetik: és az miért baj, ha valaki büszke a nemzetére, országára, miért baj, ha dicséri építi.

Ez természetesen nem baj, de a mérték a módszer a stílus már baj lehet.

Először is az elfogultság az pöffeszkedő önteltség az önkritika hiánya baj lehet. Baj lesz abból is, ha buta de magukat nagyra tartó emberek butaságokat csinálnak.

A nagyságra, a hódításra törekvő gondolkodás is nagyon sok bajt csinál. De erre visszatérek.

Ha egy nép, közösség békés szabályozott versenyben le akarja győzni a másikat, az rendben van, az jó nacionalizmus. Az is jó nacionalizmus, ha nem hőzöngéssel, hanem valódi értékes munkával, tehetséggel, ésszel akarja a felemelni népet, nemzetet.

Az igazi hazaszerető, csendben szerényen, de tehetségesen munkálkodik a társadalom, a nemzet javára. Ezzel természetesen a nemzet javát szolgálja. A populista nacionalista, a látszat hazaszerető, mellét döngetve hangoskodva magyarkodik, (legbelül azonban az önzés hajtja), ebben a melldöngetésben kimerül az energiája, valódi értéket nem tesz le a közösség asztalára, ellenben konfliktusokat gerjeszt, más hazai és külföldi embereket lenéz, adott esetben oktalanul bánt, harcol ellenük, tehát csak árt a nemzetnek. Röviden az egyik használ a nemzetnek, a másik árt.

Azonban a populista nacionalizmus, a műveletlen rétegekre ható nacionalizmus, amit Orbán és bandája művel, az rossz nacionalizmus. Nem minden rossz, de a  sok rossz miatt összességében is negatív lesz az egyenleg.

És még egy; a populista nacionalizmus, másképpen a pátoszos, nem verseny alapú nacionalizmus könnyen átfordulhat soviniszta nacionalizmusba. És a soviniszta nacionalizmus szinte mindig átfordul ellenségeskedésbe, háborúba.

Orbán jelleméből, ill. Orbán népszerűségéből következtetni lehet a magyar népkarakterre.

 

Természetesen nem teljesen, átlagokról van szó, mint mindig.

De előtte szokás szerint egy kis felsorolás:

Akik azért szavaznak, illetve elfogadják, nem szavaznak ellene a regnáló vezetésre, mert:

1. Mert tetszik nekik a rendszer. (Nem biztos, hogy az életszínvonal miatt tetszik, sőt ez másodlagos szempont. Az elsődleges szempont hogy a rendszer szellemisége szimpatikus legyen. Vagyis pl a birkanyájat nem érdekli, hogy fürdőszobás háza legyen, emberi életet adjanak neki, a birkanyáj a birkaéletet értékeli. A katonák sem az életszínvonalat értékelik, és a maffiatagok sem.) 

2.. Mert szimpatikus a vezetés, főleg a legfelső vezető.

3. Mert félnek.

4. Mert a vezetésben, a legfelső vezetőben erős követni való gazdát látnak. 

 

A magyarok jelentős részének Orbán személy szerint is rokonszenves. Nekem pont ellenkezőleg, de azért legyintés helyett megpróbálom ezt elemezni.

Megint egy kis felsorolás. Egy vezetőt több szempontrendszer szerint lehet elemezni.

Az egyik a mélylélektani, ilyent én már készítettem, amikor arról beszéltem, hogy legmélyebb érzés, pl. Orbán esetében az önimádat, a hatalomvágy, a hatalommánia. De az erkölcsi énje ezt úgy fordítja ki, hogy népmentő szerepet tölt be, ezért kell a hatalom. De tudja, hogy céljait csak ravaszsággal, és más, néha aljas módszerrel valósíthatja meg, amit ő persze a jó érdekében alkalmazott szükséges rossznak gondol. Ezt a kavargást tárná fel a mélylélektani elemzés.

Ez most egy egyszerűbb elemzés.

Milyennek látja Orbánt általában az egyszerű ember?

Hasonlít a kövér TSZ elnökre.

Egy átlagos vidéki ember, aki ott van a disznóvágáson.

Cigányok szemében ő a kövér cigány-vajda

És végül  egy kövér rafinált taxis  karaktere is megjelenik.

Az embereknek általában az a rokonszenves, aki hozzájuk hasonlatos, akivel képesek azonosulni. Aki a barátjuk is lehetne. (Ha a félőket és a szolgalelkűeket nem számítjuk)

Tehát ezek a típusok pl. a kövér (kissé hedonista)  rafinált taxis típusa azért rokonszenves sokaknak, mert sok hasonló jellemű, karakterű ember él Magyarországon. Tehát ez egyben népkarakter-összetevő. Az önző elhízott (a jövő, jövőbeli egészsége nem érdekli, stb.) és „majd okosban megoldjuk” emberke. Akit a társadalom legfeljebb azért érdekli, hogy lehet abban okosan eligazodni.

A kövér rafinált taxis karakter a legtöbb országban, mint ország vezető azért nem lenne elég népszerű, mert nem sugároz elegendő tekintélyt. De a magyaroknak ezek szerint nincs igénye, a tekintélyre.

 

A hívő típusú emberek, akik nem kifejezetten Orbán hívők, hanem az aktuális messiásban hisznek.

Tulajdonképpen az Orbán-Fidesz (diktatúra-elfogadó) tábornak többek között van két elméleti kategóriája.

1. Akik csakis Orbánra gerjednek, ha más lenne, akkor nem mutatnának szimpátiát.

2. Akik nem kifejezetten Orbánra gerjednek, bárki lenne a helyébe, hasonló helyzetben hasonló propagandával annak a hívei imádó lennének.

Talán őket lehet tekintélyelvű embereknek nevezni, vagy talpnyalóknak, szolgalelkűeknek. Közülük kerülnek ki a „mindig ugyanazok”.

Folytassuk ezzel a második a hívő típusú emberekkel.

Megkérdezhetjük, akkor miért nem Istenbe hisznek?

Válaszok:

1. Lehet, hogy Istenben is hisznek, ők több mindenben mindenkiben szinte vakon tudnak hinni. Mindenben, mindenkiben hisznek, amit erőteljesen reklámoznak, propagálnak. Pl. ha bárki erős személyi kultusz propagandát kapna, abban hinnének.

2. Csalódtak istenben, sok minden másba és most keresnek valami hit-pótlékot, és ezt Orbánba találták meg.

Kicsit nézzük meg azokat, akik kifejezetten Orbánra gerjednek.

Ilyenek is vannak, de most inkább azokra gondolok, akik az Orbán típusú vezetőre gerjednek.

Például hiába lenne Karácsony, vagy hozzá hasonlatos viszonylag demokratikus szolidabb, kevésbé diktatórikus jellemű ember, a vezetőaspiráns, vagy a vezető, - az Orbán hívőknek nem lenne szimpatikus. Még akkor sem, ha viszonylag jó ország-vezetési gazdasági, stb. teljesítményt produkálna. De hát van is erre példa Bajnai miniszterelnök urat, simán elzavarta a magyar nép.

De miért Orbán kell a magyaroknak.

Ennek három oka van:

Mert Orbán olyan, amilyen, és ezt a magyar nép kedveli.

És mert a magyar nép karaktere olyan amilyen. 

És végül, mert Orbánék nagyon ügyesen megtalálták azt a manipulációt, amely a magyar népnek legalábbis annak, homályosabb felének éppen megfelelő.

Persze mindhármat ki kellene fejteni.

Kezdjük az elsővel: mert Orbán olyan amilyen.

Orbán jelleme miben tér el az átlag diktátori jellemtől?

Sok mindenben nem tér el.

Például minden diktatórikus vezető jelleme viselkedése, cselekvései a következő akaratok, érzések, ötvöződéséből tevődik össze.

1. Az egyik a nagyfokú dölyfösség, és hatalomvágy.

Ez mint egy állandóan a mélyből jövő alapmotiváció jelenik meg.  Olyasmi, mint fizikába a gravitáció. Zsigeri hatalommánia, pl. csak azokat kedveli, akik dicsérik, - nagy dolgot akar létrehozni, - nagyon okosnak hiszi magát,  nem képes önkritikát gyakorolni, lemondani. Ezzel összefüggésben hatalmas egója alakul ki, önmagában soha nem kételkedik. Nulla az önkritikája. A világ eszének képzeli magát, aki mindent dicséretet megérdemel.

De mint mondtam ezek a jellemzők nem így jelentkeznek a belső énjében, hanem transzformálódnak a meg nem értett zseni, a hosszú távra tekintő népmentő  szerepébe.

2. Azért ő népmentőnek is hiszi magát.

3. Nagy okos dolgokat akar közölni, tenni, viszont önteltsége és elfoglaltsága okán nem tájékozódik széleskörűen, és nagyság imádata is sodorja, ezért bekattanós hamis, ország számára ártalmas mániái, céljai, alakulnak ki. Ebből jönnek ki olyan dolgok, mint stadionok országa, akkumulátorgyárak országa, rángatott gazdaság és pénzügy, a kelet a jövő iránya, stb. - rosszabb esetben, komolyabb ellenségeskedés háború is a mániájává válhat.

A diktatúra több irányból is óriási károkat okoz. Az egyik a nép kizsákmányolása. (Az uralkodó osztály hatalmi vagyoni építkezése) A másik az uralkodó ártalmas örültségei. A harmadik pedig a talpnyaló-érvényesülés, a tehetségtelen vezetés kárai. 

4. De azért azt is tudja, hogy szüksége van a politikai lavírozásra, taktikázásra, manipulációra, adott esetben az ármánykodásra.  Tisztában van a hatalmi praktikákkal és azokat ügyesen alkalmazza.

   5. De a népszerűségére is vigyázni kell.

6. Egyes „népszerű” diktátorok, (jelenleg nálunk Orbán) megengedhetik maguknak ezt a szempontot: én bármit megengedhetek magamnak.

7. Orbán azért az utcai harcosságban, valamint makacsságban (csak azért is nekem lesz igazam, akkor meghosszabbítjuk Bicskéig, elmegyek falig) egy fokkal túltesz diktátor társainál. Orbánban azért van egy adag lókupec, cigány-vajda mentalitás.

A legerősebb motiváció az első, de ez a leginkább a tudatalatti háttérből hat.

A leggyengébb a második, de ez az, amit magának és másoknak hangoztat, de a tetteit csak gyengén befolyásolja.

Leggyakrabban így gondolkodik, ez van a felszínen: Igen néha kénytelen vagyok taktikázni, ármánykodni, sőt egyeseknek keveseknek ártani, de csak a népem érdekében. Hosszabb távon általában azonban a nép jól jár. Harmadlagosan azért a nép érdekeit is figyelembe veszi, de a többi cél azért ennél erősebb.

Ez az érvelés persze hamis, de általában ezzel igazolják a diktátorok a ténykedésük.

De mi a válasz erre a kérdésre: Minden uralkodó, vezető kénytelen taktikázni, manipulálni, akkor milyen alapon mondjuk egyesekre, hogy azok diktatórikus vezetők?

A válasz viszonylag egyszerű: a mérték és a mód dönti el.

Például Orbán olyan mértékben és olyan pofátlan módon taktikázik, manipulál, ármánykodik, annyira hatalomvágyó hogy az már csak a diktátorokra jellemző.

Ebbe a zagyva motiváció-egyvelegbe folyik bele a 3-s és 4-s, 5-s, 6-s, 7-s pont motivációja, ill. szempontja.

Tulajdonképpen a diktátoroknál, Orbánnál is szétszakad a vágy, a közlés, a tettektől. Vágyban, közlésben népmentő (bár gyakran esik ellentmondásba), de tetteiben inkább diktátor.  

Tehát szerintem fölösleges azon töprengeni, miért teszi egy diktátor azt, amit tesz. Sok szempont keveredik a döntésében, pl., erősíti vagy gyengíti a hatalmam, a népnek teszik vagy sem, gyakran kontrollálatlan kevélység „most ezt akarom tenni” is benne van. És néha azért mellékesen megjelenik: azért nem árt, ha a nép érdekét szolgálja. Adott esetben pontos átgondolt hatalomtaktika áll az intézkedése mögött, máskor pedig a nagyzási mániája befolyásolja, vagy éppen „ezt is megtehetem” érzés motiválja.

Egyszerűbben a hét pont keveréke határozza meg gondolkodását, cselekvéseit.

Mint mondottam a magyarok jelentős részének szimpatikus ez az orbáni karakter. Például a csóró, tanulatlan, lusta, igénytelen, tulajdonképpen szerencsétlen, sikertelen (lumpen, csöves alkatú) embereknek, több millió van belőlük Magyarországon, is szimpatikus.

Vannak, akiknek az orbáni rendszer ez a maffia diktatúra a szimpatikus.  Vannak, akik így gondolkodnak Orbánról: ez az ügyeskedő fazon nagyon is hasonlít hozzám, csak ő erősebb, erőszakosabb, neki sikerült sikeressé, gazdaggá válni, az ő sikere szinte az én sikerem.

Valljuk be a cigányság is 90%-ban Orbánra szavaz, sokan éppen az előző gondolatmenet alapján, amihez hozzáadódhat a „végre létrejöhet egy cigány-ország” vágy.

Vannak azok a szolgalelkűek, akiknek Orbán dölyfössége különösen imádni való, hiszen egy szolgalelkű nem szeret tutyi-mutyi uraknak szolgálni. A szolgalelkűt a gátlástalan nagyképű erős uraság vonzza.

Miért népszerű a magyar nép jelentős részében? Avagy miben különbözik bármelyik leváltott korábbi vezetőtől.

Mindenképpen magabiztosabb dölyfösebb, pofátlanabb, rafináltabb, gátlástalanabb és felettébb kitartó, erőszakos. Nyilvánvaló, nem is tagadja, kell neki a hatalom. Ez a célirányosság alapvetően borzalom, de egyesek szemébe pozitív lehet.

Azt a látszatot kelti, hogy uralkodásra termett, erőskezű, vannak tervei, stb. Ezek talán félig igazak, de az ostoba nem gondolja tovább; hogy ezek a tulajdonságok népnek hasznos döntésekhez vezetnek, vagy éppen ellenkezőleg, diktatúra-építéshez vezetnek.

Nyilván jellemzően diktatúra-építéshez.

Továbbá, Orbán csibészkedő, (feltehetően nem igazán bátor) nincs benne méltóság, sem elegancia, - de jól tud mórikálni, uram-bátyámozni, van egyfajta pofátlanság, hamisság, amolyan rafinált taxis típus.

Rendkívül öndicsérő, és önkritika nélküli, de nem egészen úgy mint pl. az észak-koreai, van benne egyfajta rafkós lókupec stílus, ill. kövér  cigány-vajda stílus.

Oldal: Orbán rezsim kiegészítés, összefoglalás 1.
Kivaghy gondolatok - © 2008 - 2025 - kivaghy-gondolatok.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat